kerekerd'eux

hogy meghalt a mama. Kétszer is. Ez már korábban történt, jó pár hete, csak még nem írtam ide. Az első alkalommal közölte velünk, hogy akkor ő most meghal. Teljesen nyugodt, békés volt az egész, fogta magát és bement meghalni. Mi meg maradtunk a konyhában, főztünk. A második alkalommal a konyhájában voltunk, s nézegettem, hogy már kellene-e egy kis felújítás, a falakra, olyan furcsák voltak, mondom neki, mama, gyere, ezeket a falakat meg csináltassuk meg, szóljunk a feribácsinak, de lányom, isze ammá nem íl!, ja, oké, tényleg, eszembe is jutott, de aztán a mama meg mondta, hogy ő már nem akarja ezeket rendbe rakatni, mert hát úgyis tudjuk, hogy nemsokára meg fog halni. És ez is olyan békésen, nyugodtan zajlott le, valahogy olyan nagyon kellemes, melengető volt az egész ottlét, s annak elfogadása, hogy meg fog halni. Még utána tettünk-vettünk, aztán felébredtem.

micsoda szép szó. Az igazi még nincs itt, de én a saját feltámadásomat mára teszem, mert végre emberi alakban érzem magam. Majd elmesélem a szenvedéseim történetét. Arra vágytam, hogy legyen újra kedvem a munkához, a kerthez, felvenni a fényképezőt, ettől féltem, hogy talán sose jön el újra, kicsit talán dramatizáltam is, persze, de csak feküdni bírtam, rengeteget aludtam. De vége, megjött a kedv, mindent is csinálnék. Végre. Enni még mindig nehéz, bár a csoki lecsúszik. Pont, amikor mondta a háziorvos, hogy lehet, hogy cukorbeteg vagyok, de az mondjuk egy teljesen más történet. Mesélek majd, de addig is, nagyon szép virágvasárnapot. Nálunk ez egy nagyon különleges nap lesz, majd arról is mesélek. Sok mindenről.

city break-en vagyunk.
1. nap: 19 ezer lépés
2. nap: 23 ezer lépés
3. nap: 22 ezer lépés
4. nap – van ma.

még tart, hálisten, de gondoltam leírom, hogy miket olvastam eddig.
Gerlóczy Márton, Mikecs Anna: Altató Az év eddig egyik legkedvesebb (Tokarczuk mellett) könyve nekem, nagyon-nagyon szerettem, el fogom még egyszer olvasni, rengeteg minden van ebben az egy csodás könyvben.
Tamás Attila, Weöres Sándor
Czakó Zsófia, Nagypénteken nem illik kertészkedni Nagyon tetszett a Távoli rokonok, ami egy frissebb könyve ennél, s ez sajnos nem annyira vitt magával, szerencse, hogy nem ezt olvastam elsőre
Svetlana Alexievich, Chernobyl Prayer Ez a téma amúgy is nagyon foglalkoztat, úgy általában a kommunista dolgok, hatalmas része a történelmünkek. A Csernobil meg hát, huh. Ez a könyv inkább dokumentum-könyv, ahol rengeteg érintett megszólal, főleg hétköznapi emberek, csoda egy könyv, tényleg, bánattal és humorral tele.
Voltaire, Candide – elő kellett vennem újra. “Művelnünk kell kertünket.” kötelezőőőőolvasmááány.
Maria Stepanova, The Disappearing Act van még a listámon márciusra. Oroszul 2024-ben jelent meg, s most pedig angolul. Egy száműzetésben élő orosz író, az írónő maga, emlékezései azokról az időkről, amikor Oroszország megtámadta Ukrajnát, ahogy az események sodorják, akaratán kívül.

Az év elején elkezdtem elvátolodni az instagramtól. Hálisten semmi negatív soha nem talál meg ott, sőt, nagyon sok kedves, főleg kertes ember, sok ügyfél.. stb. De mégis sok, sok, sok. Nem szeretem azt a tempót, amit a közösségi média diktál, túl sok ez nekem. Azt a rengeteg időt, amit a képernyőn tölt az ember, kiválóan lehet olvasásra fordítani, például. Aztán jött a március, megszaporodtak a megkeresések, elkezdtem visszajárni az instagramra és már meg is bódútt a fejem. Úgyhogy maradok a könyveknél. S ha már itt tartunk, elkezdtem írni egy könyvet. Erről majd egyszer máskor mesélek.

féligmeddig álmatlan éjszaka után, csak a június okozza, semmi más, szóval mindegy, felkeltem végül, napsütés, kintre teregetés, kutyafuttatás, templomtakarítás. Gondoltam, hogy kellene virág. Elmentem a virágfarmra, itt közel, ahova sokat járok, dolgozni, de főleg jól érezni magamat, gondoltam, hogy nárciszt veszek, mindenből egyet, mert sokfélét ültet mindig, nálam is elkezdtek virágozni, de a java majd a héten indul be, úgyhogy mondta is a nő, hogy menjek, aztán vágjak, amit akarok, ez hatalmas szó, ilyen dália szedéskor van csak. Majdnem meg is hatódtam. A férjét kérdeztem van-e rebarbara, s kapott észbe, hogy téényleg!, úgyhogy szedett egy nagy talicskáravalót, így jöttem haza egy csokor mindenféle nárcisszal és rebarbarával. A rebarbara azóta már meg is sült. Nárciszokat még gyűjtök, az egyik szomszédnál nagyon kis elegáns kezdett el nyílni, whatsappoltam neki, hogy szedhetnék-e egyet, mert éppen távol van európában, szedhettem, jó sok ilyen van nála, mint a gaz, úgy. Nárcisz lázban égek. Várom, hogy az enyémek is beinduljanak, eddig öt-hatféle virágzik még csak. Nade. Dáliát nem akartam venni, mert hogy úgyis elköltözünk, de élj a mának, így most összeraktam egy rendelést, csak nyolcat vettem, szerintem túlélték a földben lévők, de ha nem, addig is: totally tangerine, bishop of york, bishop of leicester, conrnel brons (nagy kedvencem), kelsey anney joy (hú de megtetszett), ralphie, sandia brocade és schneckenstein, ez utóbbiakról sose hallottam még, de nagyon megtetszettek. Nagyon kedvelem a narancsos színeket nyár vége fele, amikor a dáliák beindulnak. Ha megjöttek, elültetem őket külön kis cserepekbe, szedek le hajtást, sokasítom őket. Jól fognak majd kinézni a vadalmafa alatt, ami azóta bekerült a dália-kertbe. Az egy hete elvetett árvácskák már mutatják a zöldjüket.

órát aludtam. Majdnem egyhuzamban. Nagyon durva, nem tudom mi volt, este kidőltem teljesen, majd felkeltem, felmásztam az ágyamba, s folytattam, s nagyot álmodtam is, kérdezik mindig, hogy milyen nyelven álmodok, de ez angolul volt, leírom, mert amúgy elfelejtem, bár ez most nagyon bennem van. Reggel korán tanítottam egy ausztrál nőt, az egy óra volt zúmon, utána elvittem a kutyát szaladgálni, utána pedig nekiestem a házelejének, kicsit visszavágtam a borostyánt, meg van ott egy vadrózsa, azt is, az eltartott egy darabig, van egy jó kis kézi sövényvágója az embernek, jött két falubéli, egyik azt mondta: csak jól vágjam le, csak a fal látszódjon, a másik meg azt mondta: de hát éva, így megfázol! két réteg volt rajtam, sütött a nap és szinte izzadtam a munkában. Amikor azzal végeztem, bejöttem hátra, ott a zöldséges részben matattam, még semmit ám úgy, csak tisztogattam, kigazoltam, aztán mentem még hátra, ahol vadon nő az oregano, meg a kömény, ott minden vadon nől, na ott tettem picit rendet, a száraz ágakat szedegettem, ott is kicsit irtottam a borostyánt, mert az basszus mindenhol van. Utána pedig előszedtem a kefíremet a hűtőből és kint ebédeltem meg, a napon. Majd összecsomagoltam egy rendelést Ausztráliába, azzal aztán elmentem a postára, majd onnét elmentem barkát szedni, arra a helyre, ahol egy hónapja már szedtem, de most még szebb, nagyobb a barka, úgyhogy szedtem, mindjárt beteszem őket valamibe, meg aggatok az ágakra fából kistojásokat, mert ha a karácsonyfát lehet december elején felállítani, akkor például tavaszfát miért ne, na mindegy, ezzel elleszek, meg a konyhatakarítással, aztán vihar jön, két nap nagyon szeles, de holnap még napos, ami jó is, mert napok óta nem volt nap, ma volt, de csak délelőtt, holnap több, csütörtökön vihar, pénteken meg minden visszatér a tavaszi kerékvágásba, asszem.