elment anyáknapjára még pénteken, na jó, nem pont arra, amúgy is esedékes volt, mert nekem most beindult a gépezet és akkor nem tud csak úgy lelépni, mert a kutyát ott nem látják szívesen, ez sem igaz, de most ott megint lett egy új macska, így hát de, igaz, a kutya ne menjen. Én meg olyan…

vagy talán több is, hívott a szomszéd néni, a vonalast szokta mindig, de azt sose vesszük fel, na mindegy, hogy át tudnék-e menni neki egy teát csinálni.  Addig kb. olyan szinten mobil volt, hogy teát még tudott csinálni, kerettel nagyonlassan kimenni a konyhába. De amikor hívott, akkor már nem volt ereje. Ilyen kódos kulccsal lehetett…

nagyon, szépen lassan. Minden reggel fagyott a múlt héten, s a magnólia kérdéses volt, hogy túléli-e, de túlélte, s bár kapott egy kis barnaságot néhol, azért most már szépen elkezdett virágozni, rózsaszínben. Tegnap egyhuzamban négy és fél órát voltam a kertben, nem is tudom, úgy megy az idő, miközben teljesen meg is áll ott az…

hat, tizenhat fok. Vagy tizenhét. Szélvédett helyen, főleg. Az a jó a vállalkozó életben, hogy beoszthatom az időmet, na nem a nyári kertes időszakban, hanem ilyenkor még. Mivel jó idő van ma, a kerttel kezdtem, de erről majd amúgy is írok, inkább mégis az agykontrollt mondom. S kezdtem el ezt írni két hete már, aztán…