kerekerd'eux

avagy kerekerdő


Month: September 2015

  • éjjel, nem, tegnapelőtt, az volt éjjel a tervem, hogy kiugrok az ablakon. Nem túl magas nálunk az emlet sem, így inkább meggondoltam magam, kicsit sírdogáltam, aztán elaludtam. Minden hónapban van egy ilyen nap, néha rettentő nehéz, miközben tudom, hogy átvészelem, csak azt, ember legyen a talpán, aki kibírja mellettem azt az egy napot. Ma már…

  • éjjel, nem, tegnapelőtt, az volt éjjel a tervem, hogy kiugrok az ablakon. Nem túl magas nálunk az emlet sem, így inkább meggondoltam magam, kicsit sírdogáltam, aztán elaludtam. Minden hónapban van egy ilyen nap, néha rettentő nehéz, miközben tudom, hogy átvészelem, csak azt, ember legyen a talpán, aki kibírja mellettem azt az egy napot. Ma már…

  • svédrádió szolgáltatja a jókedvet nyolctól négyig. Hogy emlékeztessen rá, hogy van élet a tetőablakokon túl. Mondjuk tanulhattam volna dánt, többre mennék vele, lehet, de soha nem ez volt a szempont. A franciát az anyám ellenezte, mert hogy német, elvégre Sopron, aztán ahogy kiléptem a Széchenyi kapuján, száműztem minden német könyvemet, és már rendeltem is francia…

  • svédrádió szolgáltatja a jókedvet nyolctól négyig. Hogy emlékeztessen rá, hogy van élet a tetőablakokon túl. Mondjuk tanulhattam volna dánt, többre mennék vele, lehet, de soha nem ez volt a szempont. A franciát az anyám ellenezte, mert hogy német, elvégre Sopron, aztán ahogy kiléptem a Széchenyi kapuján, száműztem minden német könyvemet, és már rendeltem is francia…

  • olyan nap, amikor legszívesebben a világűrbe távoznál, hogy még csak embereket még véletlen se láss, aztán egyszer csak hazaér az ember, két gyönyörű krizantémmal, mert hogy már mióta mondom, hogy a bejáratot ősziesíteni szeretném, hát tessék. Most mit mondjak? Elhalasztom az űrbe távozást.

  • olyan nap, amikor legszívesebben a világűrbe távoznál, hogy még csak embereket még véletlen se láss, aztán egyszer csak hazaér az ember, két gyönyörű krizantémmal, mert hogy már mióta mondom, hogy a bejáratot ősziesíteni szeretném, hát tessék. Most mit mondjak? Elhalasztom az űrbe távozást.

  • … Óriások közt telt az életem, a vállukig sem ért föl a kezem. És egy nap – tisztán emlékszem reá – nem fértem állva az asztal alá. Lejjebb ereszkedett a mennyezet és kezem-lábam megszélesedett. Ahogy én nõttem, úgy kisebbedett, de napjaimnak kedvesebbje lett fü, fa füst. Sorsom huszonnégy esztendõt lerótt, még végigélnék néhány-milliót: hasztalan vággyal nézem a jövõt,…

  • … Óriások közt telt az életem, a vállukig sem ért föl a kezem. És egy nap – tisztán emlékszem reá – nem fértem állva az asztal alá. Lejjebb ereszkedett a mennyezet és kezem-lábam megszélesedett. Ahogy én nõttem, úgy kisebbedett, de napjaimnak kedvesebbje lett fü, fa füst. Sorsom huszonnégy esztendõt lerótt, még végigélnék néhány-milliót: hasztalan vággyal nézem a jövõt,…