Category: vers
-
Now constantly there is the sound,quieter than rain,of the leaves falling. Under their loosening brightgold, the sycamore limbsbleach whiter. Now the only flowersare beeweed and aster, sprayof their white and lavenderover the brown leaves. The calling of a crow soundsloud—a landmark—nowthat the life of summer fallssilent, and the nights grow. Wendell Berry
-
Ott ahol élsz, ott láss csodát.Egy cefreszagú almafát.Vadmurok ernyőjén a foltot.Egy piros falat, mikor boldog.Hullott szilvákat, pocsolyákat.Ahogy a vad nyár mindent áthat.A napunk úgyis lemegy egyszer.De addig: fogd, és ne ereszd el. Szabó T. Anna
-
Ne ragaszkodj semmihez,ereszd el a hegyet, a rétet, az alkonyt, a rigókat, a tücsköket,szakadj le a világról,légy szabad,mire menned kell. Oravecz Imre
-
adjon az Isten szebbet jobbat békességesebbet vidámságból sokat búból kicsit kevesebbet ne filózzon sepercig hogy mér’ ilyet vagy mér’ ne olyat adjon amit saját magának is kérne olyat ami mellé nem kell kitenni a karikát olyat ami nem fogja megríkatni a Marikát olyat ami még a nagyon ziziknek is bejön olyat ami sima ciffes dörzsikével…
-
Magad szájába rakd az ételt, erőddel ajándékozz minket. Magadat, gondozd-fürdesd, tisztaságoddal ajándékozz minket. Amíg magadat nem gyógyítod, ne gyógyítsd a társadalmat. Amíg magadat meg nem mented, ne mentsd meg az emberiséget. Ha önmagát javítaná száz ember, ezer, millió: a mohók hiába futkosnának, a zsarnokok zászlóért, fegyverért hiába kapkodnának, puszta levegőt markolnának: a társadalom meggyógyulna, az…
-
(Talán) Ha megvolna a régi határ, a régi erdő, ha megvolnának a földek, a dűlők, a fák, a tisztások, talán könnyebb volna még élni. Oravecz Imre
-
To live in this worldyou must be ableto do three things: to love what is mortal;to hold itagainst your bones knowingyour own life depends on it;and, when the time comes to let it go,to let it go Mary Oliver
-
A kakukfüvet ismered?Oly csepp, szelíd, gyengelila,hogy észre sem veszi a rétenszinte senki emberfia. De amikor leszáll az est,mikor a mező szendereg,s arra járnak az esti lepkék,a fémes-szürke szenderek,nagy potrohukat, fejüketbefonja akkor, mint a fátyola kakukfű mézes szagas lebukfenceznek illatától. Nemes Nagy Ágnes
-
A kakukfüvet ismered?Oly csepp, szelíd, gyengelila,hogy észre sem veszi a rétenszinte senki emberfia. De amikor leszáll az est,mikor a mező szendereg,s arra járnak az esti lepkék,a fémes-szürke szenderek,nagy potrohukat, fejüketbefonja akkor, mint a fátyola kakukfű mézes szagas lebukfenceznek illatától. Nemes Nagy Ágnes
-
A pusztában áll egy kőkapu. Körüllengi a hatalom emléke. Ha belépnék rajta, egy büszke, de eltékozolt múltban találnám magam. Következmények nélküli romkapu. Az előbb kihajítottak rajta egy követ. Megkerülöm, de senki sincs mögötte. Átlátszó, korszakokat összekötő hiány. Most valaki kilép a boltív alól. Nem látom, ki az, hátulról éri a fény. A hatalom az arc napfogyatkozása. Árnyékot vet saját magára. A szemöldökkövön felirat. Nem értem,…