Category: vers
-
A pusztában áll egy kőkapu. Körüllengi a hatalom emléke. Ha belépnék rajta, egy büszke, de eltékozolt múltban találnám magam. Következmények nélküli romkapu. Az előbb kihajítottak rajta egy követ. Megkerülöm, de senki sincs mögötte. Átlátszó, korszakokat összekötő hiány. Most valaki kilép a boltív alól. Nem látom, ki az, hátulról éri a fény. A hatalom az arc napfogyatkozása. Árnyékot vet saját magára. A szemöldökkövön felirat. Nem értem,…
-
Majd így is, úgy is bekerít a vég.A dér belep, páncélba zár a jég.Mindegy, mit tűrtem, mit nem tűrtem el:a föld öle egykedvűen visel,mintha nem érte éltem volna áta zúgó nappalt, zajló éjszakát,mintha nem érte értem volna meg,hogy vad vagyok és vadat kergetek;bezár szelíden, szépen, könnyedén, ez biztosan enyém. László Noémi
-
Majd így is, úgy is bekerít a vég.A dér belep, páncélba zár a jég.Mindegy, mit tűrtem, mit nem tűrtem el:a föld öle egykedvűen visel,mintha nem érte éltem volna áta zúgó nappalt, zajló éjszakát,mintha nem érte értem volna meg,hogy vad vagyok és vadat kergetek;bezár szelíden, szépen, könnyedén, ez biztosan enyém. László Noémi
-
Az én falumban dombon van a temető.Fehéren száll a mennyekbe a kő.Fekete asszony húz az úton szekeret.Kikericsek alatt pihen a szeretet.A szépség az, amit az alkalom kíván.Szorosra kötözik a lányok derekán.Cifrázzák mellen, háton, kalapon.Itt nem nőhet a gyom. Az én falumban gólyák jönnek, fecske száll.Fészket rak, mint a korán érkező halál.Fiait naptól szédült léggyel eteti.Tudjuk:…
-
Az én falumban dombon van a temető.Fehéren száll a mennyekbe a kő.Fekete asszony húz az úton szekeret.Kikericsek alatt pihen a szeretet.A szépség az, amit az alkalom kíván.Szorosra kötözik a lányok derekán.Cifrázzák mellen, háton, kalapon.Itt nem nőhet a gyom. Az én falumban gólyák jönnek, fecske száll.Fészket rak, mint a korán érkező halál.Fiait naptól szédült léggyel eteti.Tudjuk:…
-
Leesett és mindent belepett a hó,és utána mindjárt fagypont alá süllyedt a hőmérséklet. Ez különös, eddig ismeretlen megnyugvással tölt el: olyan, mintha a hidegben nem romlana tovább a világ. Oravez Imre
-
Leesett és mindent belepett a hó,és utána mindjárt fagypont alá süllyedt a hőmérséklet. Ez különös, eddig ismeretlen megnyugvással tölt el: olyan, mintha a hidegben nem romlana tovább a világ. Oravez Imre
-
minden nap fel kell adniés újra kell kezdeniés el kell indulniés meg kell érkezniés le kell tenniés fel kell venniés el kell hinniés el kell utasítaniminden egyes napkétszer isellentétesen kelligaznak lenni Tisza Kata
-
minden nap fel kell adniés újra kell kezdeniés el kell indulniés meg kell érkezniés le kell tenniés fel kell venniés el kell hinniés el kell utasítaniminden egyes napkétszer isellentétesen kelligaznak lenni Tisza Kata
-
Tudod-e, amit én nem tudhatok,amiről holdtöltekor álmodok,emlékszel-e, ha el vagyok feledve,velem vagy-e, amikor nem vagyok? Álmomban, egyszer, súgva-settenkedveeljössz-e velem sétálni a csendbe,és engeded-e majd, ha megfagyok,hogy eltemessenek a tenyeredbe? László Noémi