kerekerd'eux

Majd így is, úgy is bekerít a vég.
A dér belep, páncélba zár a jég.
Mindegy, mit tűrtem, mit nem tűrtem el:
a föld öle egykedvűen visel,
mintha nem érte éltem volna át
a zúgó nappalt, zajló éjszakát,
mintha nem érte értem volna meg,
hogy vad vagyok és vadat kergetek;
bezár szelíden, szépen, könnyedén, 
ez biztosan enyém.

László Noémi