kerekerd'eux
avagy kerekerdő
recent posts
Category: vers
-
De jó lenne messze kóborolni!Bejárt helyeket hosszan sorolni,bejáratlan utakat keresni,jól ismertből el-eltünedezni. De jó lenne asztal köré gyűlni!Beszédzsongásba mélyen merülni,emléket nyomozni illatokban,tűnődni, ha gyertya fénye lobban. De jó lenne kiülni a csendbe!Hallgatnánk, amíg ránk esteledne,csillagoknak suttognánk meséket,várnánk, míg az éji táj feléled. Balázs Imre József
-
Tanulni kell. A téli fákat.Ahogyan talpig zuzmarásak. Tanulni kell. A nyári felhőt.A lobbanásnyi égi-erdőt. Tanulni kell mézet, diót,jegenyefát és űrhajót, a hétfőt, keddet, pénteket,a szavakat, mert édesek, tanulni kell magyarul és világul,tanulni kell mindazt, ami kitárul, ami világít, ami jel:tanulni kell, szeretni kell. Nemes Nagy Ágnes
-
Tanulni kell. A téli fákat.Ahogyan talpig zuzmarásak. Tanulni kell. A nyári felhőt.A lobbanásnyi égi-erdőt. Tanulni kell mézet, diót,jegenyefát és űrhajót, a hétfőt, keddet, pénteket,a szavakat, mert édesek, tanulni kell magyarul és világul,tanulni kell mindazt, ami kitárul, ami világít, ami jel:tanulni kell, szeretni kell. Nemes Nagy Ágnes
-
Húszéveskori önmagunkkalha találkoznánk negyvenévesen:irigyelnénk, vagy megpofoznánk. Aki tegnap voltál:ma már nem te vagy,Aki holnap léssz:ma még nem te vagy. Csak az emlékezet csalása fűziegy életté a folyamatos halált. Mert meghal szünetlenaz én, meg az énre az én,a bennem sületlenebb én,a velem okosabb én,a rajtam kopottabb én, meg én. Weöres Sándor
-
Húszéveskori önmagunkkalha találkoznánk negyvenévesen:irigyelnénk, vagy megpofoznánk. Aki tegnap voltál:ma már nem te vagy,Aki holnap léssz:ma még nem te vagy. Csak az emlékezet csalása fűziegy életté a folyamatos halált. Mert meghal szünetlenaz én, meg az énre az én,a bennem sületlenebb én,a velem okosabb én,a rajtam kopottabb én, meg én. Weöres Sándor
-
Hajnali csillag peremén várjuk a reggelt, te meg én: harmatozó fény a házunk, mélybe kalimpál a lábunk. Vacsoracsillag peremén lessük az estét, te meg én: elsuhanó fény a házunk, reszket a mélyben a lábunk. Földre bukó fény: te meg én. Éjbe hunyó fény: te meg én. Lobban a sóhaj-uszályunk: csönd ciripelget utánunk. Kovács András Ferenc
-
Hajnali csillag peremén várjuk a reggelt, te meg én: harmatozó fény a házunk, mélybe kalimpál a lábunk. Vacsoracsillag peremén lessük az estét, te meg én: elsuhanó fény a házunk, reszket a mélyben a lábunk. Földre bukó fény: te meg én. Éjbe hunyó fény: te meg én. Lobban a sóhaj-uszályunk: csönd ciripelget utánunk. Kovács András Ferenc
-
Világosságból fakad a sötétség.Sötétségből fakad a világosság. WS
-
Világosságból fakad a sötétség.Sötétségből fakad a világosság. WS
-
Az embert kilőtték az űrbe.Az űrt belőtték az emberbe. Gáncs Kristóf