Category: vers
-
Világosságból fakad a sötétség.Sötétségből fakad a világosság. WS
-
Az embert kilőtték az űrbe.Az űrt belőtték az emberbe. Gáncs Kristóf
-
Az embert kilőtték az űrbe.Az űrt belőtték az emberbe. Gáncs Kristóf
-
A világ kék volt, zöld, piros,nagy, ismeretlen, titkos, otthonos.Az égre hinta szállt, akáclevél, a földre álom, tollú, tél. A földben vasgolyó volt, tört cserép,formátlan, csonka kő, csonttörmelék,az idő lágy, forró viasz, és minden szóigaz. László Noémi
-
A világ kék volt, zöld, piros,nagy, ismeretlen, titkos, otthonos.Az égre hinta szállt, akáclevél, a földre álom, tollú, tél. A földben vasgolyó volt, tört cserép,formátlan, csonka kő, csonttörmelék,az idő lágy, forró viasz, és minden szóigaz. László Noémi
-
Hol vannak ők, kik elmentek,hol vannak az elmentek? Hol van a lelkük, hol van,ha már szívük nem dobban? Fönt, fönt, a végtelenségben,az áttetsző sima kékségena lelkek, halld, gurulnak,ott már nem búsulnak,majd megpihennek szépena tejúti töltésen… Most csillag gyúl, égi lámpás,kanóca földi sóvárgás… Cseh Katalin
-
Hol vannak ők, kik elmentek,hol vannak az elmentek? Hol van a lelkük, hol van,ha már szívük nem dobban? Fönt, fönt, a végtelenségben,az áttetsző sima kékségena lelkek, halld, gurulnak,ott már nem búsulnak,majd megpihennek szépena tejúti töltésen… Most csillag gyúl, égi lámpás,kanóca földi sóvárgás… Cseh Katalin
-
Nyújtózik csak, ásít az ember és kiskertjében elmatat. Máglyába hord szemetet, rongyot, kiszáradt, férges ágakat. Körötte térdig ér a fű, harapószöld a dús csalán. Az éles fényben hunyorog, elüldögél az udvarán. Majd este lesz, nehéz sötét, s ő alszik csendben, mint a holtak. De éjféltájban felriad és hosszan bámulja a holdat. Szabó T. Anna
-
Nyújtózik csak, ásít az ember és kiskertjében elmatat. Máglyába hord szemetet, rongyot, kiszáradt, férges ágakat. Körötte térdig ér a fű, harapószöld a dús csalán. Az éles fényben hunyorog, elüldögél az udvarán. Majd este lesz, nehéz sötét, s ő alszik csendben, mint a holtak. De éjféltájban felriad és hosszan bámulja a holdat. Szabó T. Anna
-
Mennyire könnyű egymásról mesélniaz ezeregy levelű fa alattvivő ösvényen, amiről letérnigyengénél is gyengébb az akarat; mennyire könnyű, elviselhetetlen,egymásban élni, mint erdőn a köd,ahogy az ágakon előre lebbenés megpihen az odvas fák között, oly egyszerű a húsz utáni áramzsúfolt vizében egymást érteni,és tudni pontosan: a ’rádtaláltam’ezeregy száraz jelentése mi; tudni miért, mi űz el, mi marasztal,az…