kerekerd'eux
avagy kerekerdő
recent posts
Month: January 2015
-
utolsó napján, megláttam az első virágzó nárciszt. És hóvirágmezők mindenfelé. És a kandallóban ég a tűz, várjuk a februárt.
-
utolsó napján, megláttam az első virágzó nárciszt. És hóvirágmezők mindenfelé. És a kandallóban ég a tűz, várjuk a februárt.
-
este óta dalolászok, hogy ejjdejó itthon lenni, az emberrel meg az állattal, eszement fáradtsággal is küzdök, de már például megáldottam azt is, aki kitalálta a péntek-szombat-vasárnapot. Rendeltem magamnak egy gyönyörű könyvet, mondhatnám, hogy a cég ajándéka, mert a karácsonyi ajándékutalványon, közben pedig többszáz oldal gyönyörű inspiráció. Ah, be szép is az élet.
-
este óta dalolászok, hogy ejjdejó itthon lenni, az emberrel meg az állattal, eszement fáradtsággal is küzdök, de már például megáldottam azt is, aki kitalálta a péntek-szombat-vasárnapot. Rendeltem magamnak egy gyönyörű könyvet, mondhatnám, hogy a cég ajándéka, mert a karácsonyi ajándékutalványon, közben pedig többszáz oldal gyönyörű inspiráció. Ah, be szép is az élet.
-
esett a hó, egész nap hó vagy napsütés, este meg egy pár perces hóvihar, pont kint ért a városban, baromi jól esett, ezért volt érdemes eljönni, mert a cégesvacsoráról elsőnek léptem le, ezzel úgyis mindent elmondtam.
-
esett a hó, egész nap hó vagy napsütés, este meg egy pár perces hóvihar, pont kint ért a városban, baromi jól esett, ezért volt érdemes eljönni, mert a cégesvacsoráról elsőnek léptem le, ezzel úgyis mindent elmondtam.
-
Megládd, megint futunk a berken át, feledve tél jegét, a záros kert-ajtón, s a kerten át, ha felszikkadt a rét. Most hűs estére hűsebb éjszakát borít fehér sötét, de majd megint futunk a berken át, s fogjuk köröskörül az almafát, feledve tél jegét, ha felszikkadt a rét. Weöres Sándor
-
Megládd, megint futunk a berken át, feledve tél jegét, a záros kert-ajtón, s a kerten át, ha felszikkadt a rét. Most hűs estére hűsebb éjszakát borít fehér sötét, de majd megint futunk a berken át, s fogjuk köröskörül az almafát, feledve tél jegét, ha felszikkadt a rét. Weöres Sándor