szóltak be nekem. Az emberrel mindent mindig megbeszélek, s erről is kikértem a véleményét, gondoltam hátha valamit elveszetettem a sorok között, a nyelvtudásom mégsem ezerszázalékos, bár ezeket a sorokat egy alapfokú vizsgás is simán vágná, de hát na, mégis, mert a bunkóság viszont rendesen átjött. Mondta is az ember, hogy hoppá. Mondtam neki, hogy pont…

pontosan mit csináltam a házban már, valamit pakolásztam-e, este volt, egy ismerős elment a ház előtt bringával, s biztosan látott, én láttam őt, mindegy, egyszer csak a mama kiszól a szobájából, hogy “lányom, ettetek?” Én meg lesek, hogy de hát mama, te már meghaltál, te ilyenen ne aggódj már, hogy ettünk-e. Azt hiszem, hogy ezt…

jól, hogy már felbírok kelni az ágyból, hogy ki tudok menni a kertbe, hogy tudok ülni, s kicsit dolgozni. Villámgyorsan jött valami, bár lehet, már lappangott egy ideje, csak azt hittem a fáradtság, nem tudom, de talán már jobb, jól esik felvenni egy hosszúujjút, kimenni úgy a kertbe kicsit, ahol semmit nem csinálhatok, mondja az…

esett kimozdulni. az ing jó lett, még jó, hogy felbróbáltam, eggyel kisebb kellett, a szoknya nem volt meg, így megrendeltem ott, nem vagyok nagy ruhavásárló, még egy harisnyát is vettem, aztán elég is, így is rosszul érzem magam, ennyi pénzt kiadni, de a vinted-en meg eladtam pár dolgot, balansz. Nem azt akarom mondani, hogy nem…

tilalom van, két napja. Így aztán minden csepp eső tényleg aranyat ér, már nagyon jó lett volna egy kis öntözés a dáliáknak, nézegettem este, vacsora utáni programnak a kertben matattam. Aztán éjjel esett. Jó eső volt, s jön rá egy kis jóidő, nagyon jó, de már nem a hőség. A mai napot hajvágással kezdem majd,…

órát voltam a kertben, hattól hétig, elmúlt már hét, hogy feltettem a kotyogóst, szeretem ezeket a csendes reggeleket, hűvös volt kimondottan, tizenháromfok körül, jól esett, a sweet pea-t szedtem ki, többet nem vacakolok vele, idén nagyon nehéz éve volt, a hőség, a szárazság, ez a mostani eső viszont jót tett minden másnak, újra él a…

hat napig nem hagyom el a házat. Vagyis kisebb-nagyobb dolgokra, például megyek egy egésznapos workshop-ra, de nem tanítani, hanem résztvenni. Az embert holnap lerakom a reptéren és csuhajj.  Várom, hogy menjen, mert ő ritkán mozdul ki és kimozdulni jó, találkozik nagyonréginagyonjó barátokkal, ki tudja mikor látják újra egymást, új országba, új helyekre megy, szóval örülök…

mondja az ember, naponta többször is, pedig nem gondoltam, hogy a nyávogós fajta vagyok, de ez az időjárás teljesen nyávogóssá tesz. Reggel korán nekilátok dolgozni, akkor még minimális hűvösebb levegő bejön a szobába, ahol dolgozok, de déltől itt is harminc fok van. Hát persze, hogy nyávogok, mert szeretem, ha vág az eszem, ha folyton tudok…

A világból elindulni akkor kell, ha két álom felhője közt a hold kel. Hátrahagyni mindent, ami fájdalom, nincsen örök falevél az ágakon. Nekivágni, ha a világ túl hideg, útra kélni, nem köszönni senkinek. Megnézni, a vizek mélyén mi ragyog, tó tükrétől nem kérdezni, ki vagyok. Odemenni, hol a hegyek fénylenek, hogyha lenni elfáradtam, mért legyek?…