kerekerd'eux

hat napig nem hagyom el a házat. Vagyis kisebb-nagyobb dolgokra, például megyek egy egésznapos workshop-ra, de nem tanítani, hanem résztvenni. Az embert holnap lerakom a reptéren és csuhajj.  Várom, hogy menjen, mert ő ritkán mozdul ki és kimozdulni jó, találkozik nagyonréginagyonjó barátokkal, ki tudja mikor látják újra egymást, új országba, új helyekre megy, szóval örülök neki. Meg örülök magamnak, mert most hivatalosan nem vállalok semmi utazással járó munkát, viszont rengeteg editálás van, kilenc hatalmas fotózás, rá se nézek a listára inkább. Lehűlt a levegő, s vele megjöttek a normális napok, amikor tudok gondolkozni, levegőt venni. Amikor tele vagyok kreatív ötletekkel, tervekkel, végre, már úgy hiányzott. Ma reggel elmentem egy pékségbe, nem új, csak nekem új, húsz-huszonöt perc kocsival, amit azért be kell tervezni, erdőkön át, szép út, de odaérve kicsit túlzásba vittem az izgatottságomat és három kenyeret vettem, így gyorsan írtam is a szomszédlánybarátnőnek, hogy kellene-e nekik egy, s lám kellett, ja, ilyenkor fagyasztom mindig, nem eszünk ám meg ennyi kenyeret egyszerre, bár húdejó lenne, szóval kenyerek, meg akkor már egy croissant, meg egy sausage roll az embernek, s onnét legurultam az erdőkből, patika-posta, vinted-es csomagküldés (könyv), minden megvolt negyed tízre, volt egy charity shop-os nagy táskám (ruhák), de azok még nem voltak nyitva, majd visszamegyek holnap. Esett eső tegnap este, de nagyon vártuk már, de jövő héttől kezdődik az öntözési tilalom, szárazság van az ország sok részén, hivatalosan, nem jó a helyzet. Az itthoni időben kertezek is majd, siralom, ami van, de nyílnak a dáliák. Aki nem hallott felőlem hetek, sőt hónapok óta, s olvassa ezeket a sorokat, tudjátok, hogy kik vagytok, reszkessetek, mert telefonálok az elkövetkező napokban.