kerekerd'eux

órát voltam a kertben, hattól hétig, elmúlt már hét, hogy feltettem a kotyogóst, szeretem ezeket a csendes reggeleket, hűvös volt kimondottan, tizenháromfok körül, jól esett, a sweet pea-t szedtem ki, többet nem vacakolok vele, idén nagyon nehéz éve volt, a hőség, a szárazság, ez a mostani eső viszont jót tett minden másnak, újra él a kert. Jó sokat kaptunk, szombaton majdnem egész nap esett és sok jött tegnap is, a workshop napon, azon gondolkozok most, hogy három masszázs vagy akár négy is, kijött volna az árából, viszont legalább tényleg nem csináltam semmit egész nap. Egy barátnőm, mikor néha panaszkodok neki workshop-ot tartókról, mindig mondja, hogy nem mindenki ért ám a tanításhoz, amit persze értek én, viszont akkor ne is tanítson vagy próbáljon meg átadni tudást összeszedetlenül. Na mindegy, nem volt agysebészet maga a téma, jó kis nap volt, finom ebéd, az eső is esett, s utána még a réglátott barátnőmmel is teáztunk egyet, na. Jajj, de ez a mai reggel olyan szép, hűvös, napos, nem is mondom mire hasonlít, de mindegy, majd lesznek olyan reggelek is, most nyár van, zöld lett a fű a kertben, s villámgyorsan kimentettem egy klematiszt egy nagyonrossz helyről, szenvedett ott, de most majd életre fog kapni, remélem. Még van másfél nap szólóban, nagyon gyorsan eltelt, lehet megkérdezem az embert, hogy nincs-e kedve az íreknél maradni, viszont a gyapjúzoknikat, amiket vett nekem, küldje már el postán. Ja, bocs, nem, mert az EU-ban van, ott nem maradhat, postázni szinte lehetetlen, áh, mindegy, akkor jöjjön inkább haza.