kerekerd'eux

szóltak be nekem. Az emberrel mindent mindig megbeszélek, s erről is kikértem a véleményét, gondoltam hátha valamit elveszetettem a sorok között, a nyelvtudásom mégsem ezerszázalékos, bár ezeket a sorokat egy alapfokú vizsgás is simán vágná, de hát na, mégis, mert a bunkóság viszont rendesen átjött. Mondta is az ember, hogy hoppá. Mondtam neki, hogy pont ezt gondoltam én is, de szerintem a nőnek rossz napja van és azért szólt be, egy brutálhatalmas projekten dolgozunk együtt, s még csak az elején járunk, s bár már régóta ismerem és dolgoztunk együtt sokat, tök egyenes, meg lehet rá számítani, meg van véleménye, de így még nem szólt hozzám soha, szóval summasummárum, arra jutottam, hogy szar napja van. Az ember elkezd meditálni, elkezd bölcsülni öregedni, s egy idő után már nem kattog azon, hogy de miért mondta ezt nekem most és miért így mondta, mit csináltam én? Nem kombinálok én ezeken, rövid erre az élet. Erről meg jut eszembe, egy beszélgetés, amit nemrég hallgattam, egy nagyon ismert színész, hogy mi volt a legnagyobb tanács, amit életében kapott, s az volt “ne késs”, mégpedig az történt, hogy forgatásra ment (ez a színész), s tizenöt percet késett. Ahogy odaért, a rendező azt mondta neki: most pedig kezdj el gondolkozni azon, hogy hogyan adod vissza nekem ezt az elveszetett tizenöt percet az életemből.