pontosan mit csináltam a házban már, valamit pakolásztam-e, este volt, egy ismerős elment a ház előtt bringával, s biztosan látott, én láttam őt, mindegy, egyszer csak a mama kiszól a szobájából, hogy “lányom, ettetek?” Én meg lesek, hogy de hát mama, te már meghaltál, te ilyenen ne aggódj már, hogy ettünk-e. Azt hiszem, hogy ezt mondtam is neki, bementem a szobájába, feküdt az ágyában, nem halottan, hanem úgy rendesen, mikor élt, s mondtam neki, hogy most már többet ne aggódjon miattunk. Mindig ez volt a fő kérdése, a kaja, ha este jöttünk haza valahonnét, hogy együnk, ez meg az van, itt meg ott megtaláljuk. Az evés téma lehet, hogy pont a Gáza miatt jött elő a fejemben, álmomban, nagyon sok ez nekem.
Leave a Reply