kerekerd'eux

jól, hogy már felbírok kelni az ágyból, hogy ki tudok menni a kertbe, hogy tudok ülni, s kicsit dolgozni. Villámgyorsan jött valami, bár lehet, már lappangott egy ideje, csak azt hittem a fáradtság, nem tudom, de talán már jobb, jól esik felvenni egy hosszúujjút, kimenni úgy a kertbe kicsit, ahol semmit nem csinálhatok, mondja az ember, de nézni az eget, hátha esik, a felhők ígérgetik, de csak húzzák a mézesmadzagot, semmi nem történik, nagyon várjuk az esőt mindig, nekem teljesen meg gyógyító hatású a szürke, esős nap. Ami nehéz nekem, az a fekvés, a semmittevés, már annyira szerettem volna valamit csinálni, tegnap leültem kicsit a gép elé, piszmogtam ezt azt, s mikor előszedtem egy kert képeit, ahova egész éven át járok, hát mit látok, vagyis mit nem, a májusi képeknek hűlt helye. Nem kaptam idegrohamot, maradtam a nyugodtság szintjén, s gondoltam, hogy előszedem őket akkor a felhős programmal, ami folyamatosan menti a gépem és a különböző külső meghajtóim tartalmát, nézem, ott sem voltak meg a szokásos helyen, de kutattam tovább, más, nem szokásos helyen viszont megtaláltam őket, könyvbe mennek, s a kiadó látta is már őket, gáz, az lett volna. Muszáj volt lemondanom munkákat, erőre kell kapnom, irány Yorkshire vasárnap, öt nap ott, ami munka, de nyaralásnak hívjuk a munka-társammal, a semmiközepén, birkákkal. Na, de addig még van idő, most tényleg nem rohanok előre, főzök egy kávét.