kerekerd'eux

éljen! Hatalmas esővel búcsúzott július, nagyon örültünk, bőrig áztunk egy fotózásra menet, négyemberes munka volt, de mondtuk, hogy inkább ázzunk, mert nagyon vártuk ezt az esőt. Aztán egy levegőtlen helyiségben töltöttünk egy napot, hortenziákkal, még tart a náthám, de hátha senki nem kapott el semmit. Az egy órás út két órát tartott, mikor már azt hiszem, hogy úgyis nyáriszünet van, kisebb a forgalom, áh, na mindegy. Nézegettem a repülőket, pont el tudtam olvasni, hogy mi micsoda, hova megy, s gondoltam jujj, nemsokára megint ott leszek, vissza Amerikába. De ma délután még egy csuda kis kertben leszek, nagyon szeretem, sehol egy lélek, magamra hagynak, ilyenkor olyan jó izgalom van mindig bennem, főleg, mert a zőccségeskert részen lesz a fókusz, ami a legkedvencebbem mindig. Nyolckor kiteregettem, a hűvösben. Nagyon hűvös a mai reggel, nagyon jól esik, aztán jön vissza a nyár, mit bánom én, már haladunk az őszbe lassan.