kerekerd'eux

fúj a szél, keresztben hordja az esőt. Percenként más az időjárás, főleg tegnap, vihar jött ide, főleg északra (ahol most vagyok), de legfőleg Skóciába. Hetedmagammal vagyok, nagyon kedves népek, nagyon normális népek, de ó jajj mennyire vágyok néha arra, hogy csak magamban üljek, két percre csak, tegnap bevonultam egy pohár borral egy hátsó kis helyiségbe, csak pár percre, csak nézni, ahogy fúl a szél és hordja az esőt mindenfelé. Éjjel hatalmasabb szél volt, nem tudtam ablakot nyitni, mert akkor rázta az ajtómat rettenetesen, a lakótársam a másik szobában meg azt hitte, hogy betörő jött. Aztán reggel elkezdett kisütni a nap is, elállt az eső, ki is ültem gyorsan, gyapjúpléddel, figyelni a felhőket, a szembe dombokon a házakat, mint egy kis legóvilág, a tipikus helyi kőfalakkal körülvett földeket, s egyszer csak hozták a felhők újra az esőt, de addigra elkészült a kávém. Most bentről írok, egy hatalmas üvegfal mellől, csak a kandallóból hallatszik be, csuda hangulatos, pulcsiban lehet lenni, húdejól esik, meg gyapjúzokniban, amit az ember hozott Írországból. Ja, ég gyertya is ám. Szóval ilyen munka is van, négy napon keresztül. Feltöltöm az elemeket az északi fénnyel, széllel.