kerekerd'eux

mondja az ember, naponta többször is, pedig nem gondoltam, hogy a nyávogós fajta vagyok, de ez az időjárás teljesen nyávogóssá tesz. Reggel korán nekilátok dolgozni, akkor még minimális hűvösebb levegő bejön a szobába, ahol dolgozok, de déltől itt is harminc fok van. Hát persze, hogy nyávogok, mert szeretem, ha vág az eszem, ha folyton tudok tenni valamit, meg hát halomban a munka, igaz, a mosás villámsebességgel szárad, na mindegy, nem nyávogok, mert ez a nyár. Gyönyörűek az reggelek és az esték, minden este valami kertben talál, meg a reggelek is, éjjel ha itthon vagyok, lent alszok, de az ember szerint nem jó ötlet, mert bárki bemászhat az ablakon, milyen őrült gondolat, azoknak át kell vágni magukat egy japán szellőrózsa rengetegen, s akkor nyugtatja magát, hogy talán a kutya akkor majd úgyis jelez, hát csoda, hogy nyávogok, amikor ilyeneket mond, mikor az ember elutazik egy hétre, s könyörgöm akkor ne legyen százfok, mert csillió tervem van arra az időszakra, s nem akarom a nyávogással tölteni.