nyaralunk már csak, most meg már addig sem, vasárnapeste. De a hétvége itthon volt, a mosás kint száradt, takarítottam sokat, ágyneműcsere, pakolászás, megint egy adag cseritishop-os cucc összegyűlt (most vázák, kancsók, amiket már nem, sohasem, de teljesen jók), leszedtem egy nagy csokor dáliát, leadtam egy bookline rendelést, narancsot szárítottam (egy két hét múlvai workshopra), befőztem…

egy éve láttam utoljára a mamát. Soha nem látom már többet, mégis minden nap látom azóta.

még mindig. Vasárnap eljöttünk északról délre, még mindig Skócia, de már laposabb, tengeresebb, kicsit több az ember. A mostani szállásunk off-grid, nincs rákötve semmi hálózatra, de itt írok mégis, mert pl. mobil térerőm elég jó van. Van napelem, onnét szedjük az áramot, aztán figyeljük, hogy mennyire töltött fel a kis gép, bár a hűtőn kívül…

öt harminckor kelek, akkor telik le az elég volt, korán is megyek ágyba, annyi jó könyvet hoztam, azokkal, meg vettem egy újat Ullapoolban, másnap jelent volna meg, s gondoltam rákérdek, talán megvan már nekik előző nap, hogy ott legyen, mire megjelenik, a világvégi könyvesboltban, s pont akkor pakolta ki a nő, csak meg kellett nézze,…

lett, tudtam is, de mégis tegnap azt mondtam az embernek, hogy jé, már szeptember közepe van. Rettentő gyorsan húzott el ez az év, észbe se kapok, csak most, hogy picit majd lassul, márcsak másfél hetet kell túlélni, s egy kis lerobbanásból felépülni, mert három olyan munka van, amit egyszerűen nem tudok nem megcsinálni, aztán szabadság.…