teásdoboz, hálisten már komposztáható és nem egyesével becsomagolt filterek, de még olyan is van, szedegetem ki egyesével, de hogyan ennyi? főleg olyan teák, amiket vendégek szeretnek, egyik koffeinmentes, a másik a mentát, a harmadik a gyümölcsöset, a negyedik a rooibost, na így szaporodnak mindig. volt olyan tea, valami karácsonyi, ami 2016-ban járt le. a bögrékről…

vezetnék a napos órák számáról itt, hát elég gyenge volna az a napló. A kék ég, létezik-e még. Pont miután egy olyan könyvet olvastam, amiben a sarki északák voltak az egyik fő téma (nem krimi), most már tényleg jó lenne, ha kilépnénk a szürke dobozból. Az ember viszont nárciszokkal tért haza a fogorvostól, senki más…

van. Sül a vacsora (egyben ebéd is), megcsináltam hozzá a salátát, ami végül köret lett, kelbimbót lereszeltem, szalonnát lepirítottam, rá a kel, bele pár szem gesztenye, majd találalás előtt adok hozzá egy kis gránátalmát. Az ember készíti a roast potato-t is, az is tipikus karácsonyi itt, picit megfőzött krumpli libazsírban megsütve, de nem libában fogja…

és egy éjszaka után elmúlt a vihar. Teljes szélcsend. Béke honol. Ilyenkor még több gyertya ég, főleg estefelé, de a legszebb fényt most a karácsonyfa adja. Reggel elmentem a legbékésebb barátnőmhöz, ahol mindig feltöltődök, de vártak ott rossz hírek is, amikből még lehet jó, remélem, legyen ez a karácsonyi csoda most. Teáztunk, sütiztünk, sírtunk, nevettünk…

szél van. Megint. Sok repülőt töröltek is, olyannagy. Mikor utazna olyan is, aki soha nem utazik. Mi maradunk. Bentről nézem a vihart, a melegből. Kel a kenyér. A könyvelőnek össze kell írnom a céges utazásaimat, hova mentem, mikor, mennyi mérföld, azzal játszottam délelőtt, a konyhatakarítás és mosás mellett, ja, és egy jó szeles kintjárás a…

Volt emberek. Ha nincsenek is, vannak még. Csodák. Nem téve semmit, nem akarva semmit, hatnak tovább. Futók között titokzatos megállók. A mély, sötét vízekbe néma, lassú hálók. Képek, már megmeredtek és örökre szépek. Kosztolányi Dezső

végre a nap, hívott kifelé. Nincs éppen meleg, viszont van egy új kedvenc pulcsim, az ember egy régi gyapjúpulcsija, lyukas is a vállánál, de hú, mint egy kis kályha. Én kabátban nem tudok dolgozni, útban lenne, juteszembe, a mama sem szokott, de rajta mindig volt mellény. Meg kendő, ha nagyonhideg volt télen, de nem volt…

a háundemmben le volt árazva, a covid alatt vettem egyet, de elhasználódott nagyon (a mosástól fura foltok jöttek és hát pár gyertya, ami már kivehetetlen), na mindegy, le volt árazva, kellett vennem, azért is, mert ezt majd jó levonatom az adómból, mert ez kell a munkához, s kint fújja a szél, mondtam-e már, hogy mennyire…