kerekerd'eux

hogy meghalt a mama. Kétszer is. Ez már korábban történt, jó pár hete, csak még nem írtam ide. Az első alkalommal közölte velünk, hogy akkor ő most meghal. Teljesen nyugodt, békés volt az egész, fogta magát és bement meghalni. Mi meg maradtunk a konyhában, főztünk. A második alkalommal a konyhájában voltunk, s nézegettem, hogy már kellene-e egy kis felújítás, a falakra, olyan furcsák voltak, mondom neki, mama, gyere, ezeket a falakat meg csináltassuk meg, szóljunk a feribácsinak, de lányom, isze ammá nem íl!, ja, oké, tényleg, eszembe is jutott, de aztán a mama meg mondta, hogy ő már nem akarja ezeket rendbe rakatni, mert hát úgyis tudjuk, hogy nemsokára meg fog halni. És ez is olyan békésen, nyugodtan zajlott le, valahogy olyan nagyon kellemes, melengető volt az egész ottlét, s annak elfogadása, hogy meg fog halni. Még utána tettünk-vettünk, aztán felébredtem.