tudom, hogy hol kezdődött a hét, de egyszer csak jött fagy, gyönyörű volt, fagyos-napos reggelek, a legeslegjobbak, pár dombon-erdőn átkelve mentem egy pékségbe, találkozni egy kedves ismerőssel, George, vettünk mindenfélét a péknél, én főleg kenyeret, itthonra, a fagyóba, meg croissant, mert direkt nem is reggeliztem, (s megtoltam szénhidráttal éhgyomorra, gratulálok, felnőtt-e már a kapitány), sebaj,…

“hogy is mondhatta volna el, hogy mióta abbahagyta a gondolkodást, és emiatt megpillantotta a dolgokat, megértette, hogy mindaz, amit mi a létből érzékelünk, nem más, mint a hiábavalóság felfoghatatlan terjedelmű emlékműve, mely az idők végezetéig ismétli önmagát” Krasznahorkai László, Az utolsó farkas

lesz mindjárt, kilenctől. Az év leghidegebb reggelére ébredtünk, viszont süt a nap, ami jó, mert a mi kis vékony ablaküvegünkön ilyenkor jól átjön, bár melegünk azért nem lesz tőle, mégis jobb érzés. Elő a gyapjúval. Szerencsére a tűzhely gáz, vizet tudok forralni, majd pléd alá bújok forróvizespalackkal és egy jó könyvvel, amikből nincs hiány éppen,…

itthon-nap. Az ember elvolt a hobbijával, háromkor mentem érte, addig elkezdtem a konyhát, hát nem is tudom hogy mondjam, kitakarítani, persze, de olyan, hogy tetőtöl talpig. Hamar rájöttem, hogy erre egy nap nem elég, viszont megint lett egy halom cseriti-cucc, bögrék, tálak, teáskannák, amit nagyon ritkán használok, de így is van három, amitől nem bírom…

szívvel integettem Mariának és Sergiinek az állomáson. Londonba vonatoztak vissza, majd hétfőn, Lengyelországon át mennek vissza Kijevbe. Két csodálatos, értelmes, fiatal, boldog ember. Mutattak drónokat, égen szállót és és olyat is, ami már leesett, beszéltünk a háborúról sokat, de a munkájukról is, melyet olyan szeretettel, elkötelezetten csinálnak, hogy csoda. A Mariát már ismertem, a férjét…

egy kő. Még az esti Hollandiából hazaérés nem annyira, de ma reggelre már azt éreztem, hogy huh. Nagyon huh. Mintha lement volna húsz kiló (pedig sajnos nem megy az ilyen gyorsan), s végre, szusszanás. Még van idénre ez meg az, de a java már kiment. Olyan brutálszerencsém volt megint, hogy azok az őszi képek ugye,…

újra. Állítottam be out of office-ot, de egy vállalkozónak lehet-e ilyet egyáltalán. Folyamatosan jöttek az urgently küldjem emailek, s mert nem nagyon néztem az emailekre, azért egy nap egyszer vagy kétszer mégis. S itt a hétfő, fél öt óta kattogok, hogy mit kell urgently megcsinálni, miközben nézem a repülőjegyeket Amszterdamba, egynap oda, másnap vissza, mert…

írom ezt. Aki azzal kezdi napjait, hogy kinyitja a blogot, elolvassa (bánt is, amikor nem tudok rendszeresen írni). Sajnos most nem. Most fekszik, kómában, napok óta, s most nem látja a blogot, nem látja a napot, nem látja szeretteit. De Erzsi néni, tudom, hogy érzed, hogy mennyien, mennyien gondolunk rád, imádkozunk érted, s küldjük a…