kerekerd'eux

írom ezt. Aki azzal kezdi napjait, hogy kinyitja a blogot, elolvassa (bánt is, amikor nem tudok rendszeresen írni). Sajnos most nem. Most fekszik, kómában, napok óta, s most nem látja a blogot, nem látja a napot, nem látja szeretteit. De Erzsi néni, tudom, hogy érzed, hogy mennyien, mennyien gondolunk rád, imádkozunk érted, s küldjük a rengeteg energiát a felébredéshez. Hogy újra velünk legyél. Mert olyan, hogy te nem vagy, olyan nincs. A gyertyák itthon csak neked égnek, minden gondolatunk veled van, a családoddal, akik mindennél, mindennél fontosabbak neked, akik most szenvednek nagyon, de erősek is, hogy érezd az erőt, hogy újra velük legyél. S van neked egy tágabb családod, amiben akkora szerencsém van, hogy én is beletartozok. Úgyhogy ébredj, légyszíves, mert már úgy ennék egy jó szalonnás-porcukros túróstésztát veled.