kerekerd'eux

viharra persze ráparáztam, amit ide dél-angliára mondtak, hatalmas széllel, de aztán végül nem volt gond a felszállással, mentünk időben, aztán egy órára Firenzétől elkezdtek a dolgok érekesek lenni, bemondta a pilóta, hogy átérünk egy hidegfront részre, ami érinteni fog minket. Nem részletezte előre, hogy a szél majd dobálja a gépet le-föl, hogy a széltől majd nem tudunk leszállni, hogy talán át kell menni egy másik reptérre, szóval egy óra úgy telt, mintha hullámvasúton lettünk volna, amit alapból nem szeretek, nem tartok attól, hogy szél bármikor ledobna egy repülőt, csak maga a hullámvasút érzés kellemetlen nekem. Aztán megérkeztünk, hotelbe elvitt a villamos, ahol minilift volt, két ember ha befért, mondtam az embernek, hogy menjen a szállodásemberrel és a bőrönddel, én majd felmegyek. A harmadikra. Na itt kezdődött a sok-sok-sok lépés hosszúhétvégéje, egyik nap például 28 ezer lépéssel. Hatalmas eső jött, azt kivártuk a csendes szobánkban, majd beindultunk, s lettek tócsában tükröződő duomo képek. Szuper hosszúhétvégénk volt, nagyon elfáradtunk, mindenről mesélek nemsokára, képekkel, csak most gyorsan rendelek pár rövidujjút (nálam ez nem az alapruhatár része, inkább a gyapjúpulcsi), mert az Évis nyaralásra csupa napsütést mondanak, húszfokkal, mosok teregetek, pakolok, mert tegnap este hazaértünk, de holnap reggel irány Skócia.