kerekerd'eux

tudom, hogy hol kezdődött a hét, de egyszer csak jött fagy, gyönyörű volt, fagyos-napos reggelek, a legeslegjobbak, pár dombon-erdőn átkelve mentem egy pékségbe, találkozni egy kedves ismerőssel, George, vettünk mindenfélét a péknél, én főleg kenyeret, itthonra, a fagyóba, meg croissant, mert direkt nem is reggeliztem, (s megtoltam szénhidráttal éhgyomorra, gratulálok, felnőtt-e már a kapitány), sebaj, mentünk be az erdőbe, két órás séta lett belőle, gyönyörű idővel, szedegettünk ágakat is, november van még, a bükk annyira szép ilyenkor, a galagonya is csoda idén, minden-minden csoda. Nagyon jól esett. Másnap elmentem egy workshopra, amivel magamat ajándékoztam meg, így utólag talán megkérdőjelezem, hogy minek, de tulajdonképpen jó volt, kicsit karácsonyos, mindenki ment a zöldekre, de én ott is maradtam a szárazágaknál, na majd mutatom mindjárt, a fagyos reggelt is. Ahogy onnét elindultam haza, Oxfordshire, a kátyúk hazája, szerintem innét származnak és védik nagyon a származási helyüket, summasummárum, kátyú, s egy másodperc múlva már mondta is a kocsi, hogy csökken a légnyomás a balelsőben. Csoda módon eljutottam egy normális megálló-parkoló féle részhez, s ott kényelmesen, éhesen-szomjasan, eltöltöttem három órát. Az előző napi fagy akkorra már nem is hiányzott, csoda módon 13 fok volt, hálisten. Nem aggódtam annyira, tudtam, hogy az autómentő majd jön, viszont a kutya egyedül volt itthon, az ember is ilyenkor utazik el kétnapra, szerencsére a szomszédéknak van kulcsuk, szerencsére pont itthon voltak, mert nyolcvanegy létükre ők a legaktívabb emberek, akiket ismerek, beleértve náluk sokkal fiatalabb ismerőseimet is, meg magamat is. Szóval hálisten. Egy huszonkét éves fiú jött, olyan jót elbeszélgettünk, hogy csuda, hiányzott is, amikor elhajtott, ment egy másik gumi-mentéshez. Le kellett, hogy szedje a kerekemet, elvitt egy gumishoz, ott tettek rá másikat, visszavitt a kocsihoz, feltette a kereket, ilyesmi volt az ügy. Hazaértem, kutyát boldogítottam, majd nyugiban főztem egy vacsorát, édesköménymagosparadicsomostésztát, mert szénhidrát az kellett megint, ugye, mert egész nap akkor még nem ettem, de nem is ittam, pedig mindig viszek vizet, csak hát a kivétel erősíti a szabályt. Mit mondjak még. Van mézes és vaníliáskifli, ebédvendégek jönnek, de még nagyon csak kávéidő lesz, mire ideérnek, ahhoz, mert ők szeretik nagyon a vaníliáskiflit. Megjött a függöny a nappaliba, holnap azt rakjuk fel, s szétszedjük a régi kanapét, mert hétfőn jön az új, aztán talán majd akkor, ha beköszönt a december, elkezdek kicsit dekorálni, s ötleteket majd Dennis Severs házából veszek, szerdán oda lesz kimenőm, ajándékba kaptam, egy Ottolenghi ebéddel. A hálaadáskor mindent számba vettem, mindent.