kerekerd'eux

itthon-nap. Az ember elvolt a hobbijával, háromkor mentem érte, addig elkezdtem a konyhát, hát nem is tudom hogy mondjam, kitakarítani, persze, de olyan, hogy tetőtöl talpig. Hamar rájöttem, hogy erre egy nap nem elég, viszont megint lett egy halom cseriti-cucc, bögrék, tálak, teáskannák, amit nagyon ritkán használok, de így is van három, amitől nem bírom megválni, egyelőre. Aztán elkezdtem főzni, a nokedli készen, a csirkepörköltet még rottyantom egyet. Kertnapot terveztem, semmi nem lett belőle, de a héten jön napsütés is, akkor majd. Az angolmuskátlikat már előre hoztam (a kert hátsó részén vannak nyáron egy jó napos, védett helyen, egy kis fa padon), hogy aztán behozzam őket, majd a konyhában fogják átvészelni a telet, tavaly is ott voltak. A hétre valaki elhívott, hogy jön a fagy, fotózzam le a kertjét, fagyban. Most ezért várni kell, utolsó percben dönteni. Azt, hogy még képeket kellene editálnom és leadni és számlázni, azt el is felejtettem a nagy jólétbe’ itt.