az embernek reggel sült a kovászoskenyér, én meg utána elhúztam egy kertészetbe. 150kg földdel tértem haza, egy része gombakomposzt, a másik sima komposzt. Először rátettem őket a taligára, utána egyesével be a kocsiba, az utolsót már alig bírtam, mert túl magas volt, na de itthon az ember mindet kiszedte és bevitte a kertbe, ott hármat…

hóvirág és a japánbirs, ezek a virágzások a kertben éppen. Van egy nagyon korai ribes, de még nem virágzik, de a madarak már most ücsörögnek rajta. Tele a kert madárral.

reggel rendeltem valamit Hollandiából. Még a reggeli kávém mellől. Nekem az a reggeli időszak a legaktívabb, tudok gondolkozni rendesen. A fotózáshoz kell, egyébként nem szeretek külföldről venni semmit, ha tehetem, akkor nem. Aztán kapom az értesítést valamikor tegnap délután, hogy elindult a pakkom. Most pedig ülök, és figyelem az internettten, hogy merre jár a kocsi,…

lett egy nagyon jó barátnőm, sokéve már. Pont a szokásos karácsony előtti találkozásunkat terveztük, mikor kiderült, hogy anyukája rákos, nagyon váratlanul, s a legutolsó stádiumban, az orvos nem tudott mit mondani, talán hat hónap. Kilenc nap múlva meghalt. Pontosan négy nappal a mama előtt. A temetés ugyanazon a napon lesz náluk is. Szarul kezdődik ez…

a nap. kiteregettem. nem száradnak meg, de akkor is jó érzés. birsezni szerettem volna, de nem jöttek meg az üvegek. tegnap levágtam egy hatalmas kupac cosmost, szinte fás száruk volt már, hatalmasok, szeretteék az idei évet, de jövőre tök megy a helyükre, de talán egykét helyre ültetek mégis cosmost, mert amúgy meg úgy szeretem. meg…

a váratlanul jött, de csak egy hétig tartó nyarat. Júniusban láttunk utoljára jóidőt, de kinek mi a jó idő, ugye. Akkor volt nyár, akkor még kint ültünk a kertben sokat esténként, aztán július és augusztus, hideg, zokni, két réteg, este gyapjútakaró alatt legtöbbször, sok eső. Jött a szeptember, becsöngettek és harminc. Ami itt elviselhetetlen. Otthon…

délután. dörög, villámlik, szakad az eső. imádom. pont végeztem a mai jógámmal. írnom kell délután, dolgozni kicsit,

egy könyvnek, s kezdődik egy következő. Van még egy, ami folyamatban, s annak nagyon várom a végét. Sokat tanulok, magamról főleg, elengedni ami nem hoz semmit, csak rosszat. Rettentő sokat nőt az önbizalmam, nem félek nemet mondani, nem félek megmondani

ruhákat szedtem le, mert megjöttek az egyetemisták, soknap utazgatás után, s persze, hogy megkérdem, kell-e mosni. Ez nekem olyan jó érzés. Jó idő is volt, megszáradt minden kint hamar. Ezek után simán elképzelem, hogy hazaérnek, s az anyukájuk úgy ahogy van bedobja a bőröndöt a mosógépbe, akárhogy is, s ez így van rendjén. Nekem ilyen…

szivát vettem ki a fagyasztóból, pont virágzik a szilvafa, s a ma reggeli zabkásámra tettem belőle, bőven. Találtam piros egrest is. A kert olyanszép. Minden összeér, már alig látszik a föld barnája, az évelők mindent betöltenek, jól megtrágyáztam mindent még februárban