két és fél órát utaztam nyugat felé, a wales-i határ közelébe, nem messze, de mintha megint egy másik világba csöppentem volna. Jártam már erre többször, de mindig ugyanazt tapasztalom. Csend, béke, s negyede a forgalom, mint ami nálunk van. Elindultam hazafelé, s volt olyan tíz perc, hogy egyetlen autó sem jött szembe. Álom. Egy jó…

megint az egerek. Az ember megint Skóciába megy, megint temetésre, én nem megyek, nem ismertem az embert, apukája egyik testvére, csak egyet ismertem, jó sok volt neki, most már szerintem nincs több vagy talán csak egy. Bementem a városunkba csütörtökön, reméltem, hogy tudok kenyeret venni. Negyvenöt percet álltam sorba, nyitásra, így tudtam kenyeret venni. Aki…

február van, írjak már valamit. Például azt, hogy annyira, de annyira örülök, hogy már nincs január. Hosszú volt kicsit, szürke, hideg. Nincs bajom a téllel, de most mégis valahogy nem esett jól. De egyébként meg olyan sok jó volt. Például volt egy majdnem egész szingli hetem itthon,

köd szállt le a falura egyik nap, minden ablakból csak azt láttam, be voltunk zárva, olyan érzés volt, nagyon jó és nagyon szép. Tizenhárom könyv volt a bőröndömben, kettő meg a kézitáskámban. Amiből egyet – Molnár T. Eszter, Hidegkút – ki is olvastam a repülőn, hát húú. Egyszerűen nem tudtam letenni. Most soron van Darvasi…

és fürdőszoba, hókifli, linzer és vendégszoba. Ezek a programok mára, főleg, de dolgozni is akarok egy kicsit, meg kirámolni a dolgozósszobámat, ami a ra

az ajtóra is a koszorúm. Kb ez volt az elképzelésem, de asztalon csináltam, s ide lógattam fel, hogy még egy kicsit megnyirbáljam, mielőtt ment az ajtóra. A postás majd csengethet, bár a héten megint sztrájkolnak, jól odacsaptak a karácsonynak, jajj mennyit változott a világ. Kézzel írott levelet, már meg sem tudom mondani mikor kaptam, bár…

fok van a hálószobánkban, de annyira szeretek így aludni, hidegben, s már a takarónk sem tökforró, mert régen volt egy szinte majdnem teljesen polyester, amit idén nyáron lecseréltem egy tollasra. Ilyenkor télen rádobunk egy gyapjúplédet, amiből van jó sok, mert ha a svéd boltban kisegítek, évente kétszer, decemberben, amikor ráérek, a nő meg szinte barátnő,…

az ukrán történetet, mert a múltkori bejegyzés után nem sokkal, írt Maria, hogy megvette a jegyét ide, Angliába. Na mondom tökjó, jön, békébe. Mondom neki, hogy akkor jövök elé a reptérre, s aludjon első nap nálunk, aztán mehet utána a befogadócsaládjához vagy akármi, szuper, de mondja, hogy ő csak egy hétre jött

gondoltam írni mindenfélét, mert pont mentem a postára, kocsival, mert posta csak a szomszéd faluban van, egyelőre még van, egyébként zárják be őket, betesznek a boltba egy kasszát, a postának, eltűnik a posta romantika, alig használják az emberek, leveleket nem küldenek, max emailt, na mindegy is, mentem a szomszéd faluba, közeledek, felhúztak egy csomó újépítésű…