kerekerd'eux

két és fél órát utaztam nyugat felé, a wales-i határ közelébe, nem messze, de mintha megint egy másik világba csöppentem volna. Jártam már erre többször, de mindig ugyanazt tapasztalom. Csend, béke, s negyede a forgalom, mint ami nálunk van. Elindultam hazafelé, s volt olyan tíz perc, hogy egyetlen autó sem jött szembe. Álom. Egy jó kis fotózásra mentem, egy magazin megbízásából. Akivel a fotózás volt, jól ismerem őket, az ország leghíresebb kertészei a férjével együtt. Nagyon egyszerű emberek, a szó legjobb értelmében, olyan kertekben dolgoznak, ahova más vágyik, hogy csak a kapun benézhessen, nagy a tekintélyük, hatalmas a tudásuk, a gyakorlatuk. És emellett a földön járnk. Ezen kívül mindkettő fest, rajzol, de olyan szinten, hogy csak lestem, hogy miért nem tud erről a világ.. Nagyon kreatívak, a nő sok ilyen magazinos munkát is csinált már, ami kicsit növényes, kicsit kreatív volt egyben. S hű micsoda jól is főznek. Szóval szuper volt, csináltam nekik pár képet csak úgy maguknak, az ő kertjüket soha nem fotózza senki, nem is annyira érdekes talán – dehogynem, egyébként – kevés idejük jut pont arra, de pont az a kert, amire mind vágyunk, gondosan beültetett, de nem érezni benne szinte azt sem, hogy ehhez ember hozzányúl. Najó, azért picit, mert pl sok zöldséget is termesztenek.