kerekerd'eux

megint az egerek. Az ember megint Skóciába megy, megint temetésre, én nem megyek, nem ismertem az embert, apukája egyik testvére, csak egyet ismertem, jó sok volt neki, most már szerintem nincs több vagy talán csak egy. Bementem a városunkba csütörtökön, reméltem, hogy tudok kenyeret venni. Negyvenöt percet álltam sorba, nyitásra, így tudtam kenyeret venni. Aki két órával nyitás után jön, már kenyérben ne reménykedjen, de szokott olyankor még lenni ún péksütemény, de azokat nem. Ahogy ott állok, látom ám, hogy a halasnak is pont az volt a napja, így ott meg vettem füstölt tőkehalat, amiből egy nagyon finom skót levest csinálok, cullen skink a neve. Már nem emlékszem, hogy hol ettem először ilyet, csak Skóciában csinálják, de az ember vagy az anyja, még soha nem ettek ilyet. Az ember azóta már evett, bemutattam neki, de neki túl krémes. Így aztán most, hogy nincs itthon pár napot, azt főzök. S megjött a clematisom is, azt meg elültetem. És húzok ki szárítókötelet is.