És mégis, ma is, így is,örökké mennyit ad az élet!Csendesen adja, két kézzel,a reggelt és a délutánt,az alkonyt és a csillagokat,a fák fülledt illatát,a folyó zöld hullámát,egy emberi szempár visszfényét,a magányt és a lármát!Mennyit ad, milyen gazdag vagyok,minden napszakban,minden pillanatban!Ajándék ez,csodálatos ajándék.A földig hajolok,úgy köszönöm meg. Márai Sándor

És mégis, ma is, így is,örökké mennyit ad az élet!Csendesen adja, két kézzel,a reggelt és a délutánt,az alkonyt és a csillagokat,a fák fülledt illatát,a folyó zöld hullámát,egy emberi szempár visszfényét,a magányt és a lármát!Mennyit ad, milyen gazdag vagyok,minden napszakban,minden pillanatban!Ajándék ez,csodálatos ajándék.A földig hajolok,úgy köszönöm meg. Márai Sándor

a Csipetkiadónál. Fogadjátok szeretettel.

a Csipetkiadónál. Fogadjátok szeretettel.

http://csipetkiado.hu/2015/10/23/nemeth-eva/ 🙂 

http://csipetkiado.hu/2015/10/23/nemeth-eva/ 🙂 

Éjjelente mintha élnék álmaimban, s meg se halnék, s szeretteim meg se haltak, bár szokatlan haloványak, mint kik csillagporban jártak, s belefáradtak a hosszú útba, amíg ideértek. Nem kérdeznek, nem beszélnek, nézegetnek, simogatnak, ujjuk hegyén szikra sercen, ahogy hajam közt matatnak, csóválgatják fejüket, hogy mennyi idő telt azóta, s milyen idő, szót se róla, mégis,…

Éjjelente mintha élnék álmaimban, s meg se halnék, s szeretteim meg se haltak, bár szokatlan haloványak, mint kik csillagporban jártak, s belefáradtak a hosszú útba, amíg ideértek. Nem kérdeznek, nem beszélnek, nézegetnek, simogatnak, ujjuk hegyén szikra sercen, ahogy hajam közt matatnak, csóválgatják fejüket, hogy mennyi idő telt azóta, s milyen idő, szót se róla, mégis,…