jól ment a nap, megsütöttem a tegnap összerakott kovászoskenyeret, aztán bedagasztottam (bedagasztattam a géppel) a kalácsot, aztán megsült a kalács, a kertben ebédeltünk, mert bár 12 fok volt, de sütött a nap és olyankor nagyonjó, aztán az embert elvittem földetkerülni (mert ő meg szeret bóklászni a földeken és mindenféle kincseket kutatni), s akkor a teljes…

az van ma, alig élek. Lisszabon csodaszép volt, mindent láttunk, mindent megjártunk, rettentő finomakat ettünk, lementünk az óceánhoz és élveztük a huszonnyolcfokos napsütést. Azóta itthon, jól lerobbantam, influenzaféle, fene tudja, nyomom az ágyat, közben dolgozok, s újra nyomom az ágyat, hangom alig. Nappíntek van, lement a negyvennap, így egy nagy adag mézzel kezdtem, ha már…

zöld, zöld, minden csupa zöld, alig látszik már barna a kertben, minden csak úgy nől. A sok eső. Szinte minden napra jut, a napsütés ritka, de már pakolok, holnap Lisszabon és ott csuda napsütés vár. Meg is unom, lefogadom. Tegnap nagyon húzós napom volt Londonban, tizenkétóra, ma meg csak lesek ki a fejemből. Lenyírtam inkább…

a tiéd, mint a szemed színe, s azonkívül hogy úgysem szabadulhatsz tőle, nincs mit méricskélni, összevetni a többiekével még akkor sem, ha különben száz másik sorssal fonódik össze. Szilágyi István, A hóhér könnyei

etettem meg a kovászt, erősödjön, s már érzem is a különbséget. Reggel sül a kenyér. Még mindig liszt-vaj-cukor megvonón vagyok. Néha ennék egy kis csokit, de egyébként más nem hiányzik. Nem pontosan tudom, hogy a hétnek melyik napja van, mert a múltheti munkát vasárnap hagytam abba. Bementem Londonba tanítani, egyszemélyes, egésznapos, hú hosszú volt. Viszont…

kilométer a heti mérleg. Papír szerint 14 órát ültem az autóban vasárnap óta. De volt négy csuda munkám, volt fagy, walled garden, szuper szállásom, építészmunka, egy régi posta, amit egy fiatal pár újítanak fel, úúgy imádtam, volt még több kert, sok virág, nagyon sok kedves, kreatív, inspiráló ember, s a legvégére betettem egy kerttervező barátomat,…

önkormányzattól jött levél, hagyatéki, s a mama címe az öregotthon, ahol meghalt, ez a legfájóbb. Atyaég, hogy a mama mit gürizett a házáért, s nem tudott ott meghalni, de nem is emlékezett már rá, rohadtélet, hogy neki az volt az élete, ott szeretett csak lenni, kuporgatott, új ablakokra, bepucútatni a házat, szigetelni, minden, minden, teljesen…

éve, csoda, ha virágot kellene mondanom februárra, ami aztán mindenhol, mint a gaz szinte, akkor a hunyor. Csillióféle, s mikor egymást keresztezik, csuda szépek tudnak születni. Idén négy újat tettem a kertbe, a régiek meg szépen terebélyesednek. Virágzik mindenféle, de volt lassulás, aminek örülök, ne érjen a tavasz véget márciusban, könyörgök. A magnólia nem fagyott…