a várva várt szombat, igaz, hogy még nincs tíz fokkal kevesebb, de már legalább felhős, az segít. Én északra indulok, négy órára (ha nincs forgalom, s az esti meccs és a hőség miatt talán nem lesz), egy kert, amit jól ismerek, nem lesz nehéz, de jó nagy, piknik a kertben a kertészekkel este, aztán holnap reggel még pár fotó, aztán irány haza megint. Tegnap London volt, háromkor csörgött az óra, már induláskor izzadtam, délre értem haza, utána meg mosott micsoda voltam, de ma reggel fél ötkor kimentem levegőt venni végre. Kibírhatatlan a ház. Az angol házak és a klíma, az két külön fogalom, de szerintem ez most elkezd változni. Már rosszul vagyok a folyamatos reggeli két és három órás kelésektől, hogy nem vagyok itthon soha, hogy mindig más ágyban alszom, holnap koradélután hazaérek, aztán pakolás megint, két nap London mellett, majd Wales, majd onnét Dorset, s onnét Cotswolds, majd le Devon. Ma egy reggel itthon. Azt hittem sírok. A kutyát hatkor kivittem egy körre, mire megjöttem az ember már a kertben kávézott, becsatlakoztam, megreggeliztünk ott, még egy kicsit vakerok (emailek, képek elmentése, elemek feltöltése), aztán pakolás, aztán indulás. Egyébként meg minden jó, csak a hőség viselt meg nagyon és attól lettem vinnyógós és mufurc és minden. Hogy akarok én így Magyarországra költözni? Mindenkinek kitartás ott, mert tudom, hogy még a több napos naphoz szokottaknak is nehéz ez.
Leave a Reply