kerekerd'eux

órát aludtam. Majdnem egyhuzamban. Nagyon durva, nem tudom mi volt, este kidőltem teljesen, majd felkeltem, felmásztam az ágyamba, s folytattam, s nagyot álmodtam is, kérdezik mindig, hogy milyen nyelven álmodok, de ez angolul volt, leírom, mert amúgy elfelejtem, bár ez most nagyon bennem van. Reggel korán tanítottam egy ausztrál nőt, az egy óra volt zúmon, utána elvittem a kutyát szaladgálni, utána pedig nekiestem a házelejének, kicsit visszavágtam a borostyánt, meg van ott egy vadrózsa, azt is, az eltartott egy darabig, van egy jó kis kézi sövényvágója az embernek, jött két falubéli, egyik azt mondta: csak jól vágjam le, csak a fal látszódjon, a másik meg azt mondta: de hát éva, így megfázol! két réteg volt rajtam, sütött a nap és szinte izzadtam a munkában. Amikor azzal végeztem, bejöttem hátra, ott a zöldséges részben matattam, még semmit ám úgy, csak tisztogattam, kigazoltam, aztán mentem még hátra, ahol vadon nő az oregano, meg a kömény, ott minden vadon nől, na ott tettem picit rendet, a száraz ágakat szedegettem, ott is kicsit irtottam a borostyánt, mert az basszus mindenhol van. Utána pedig előszedtem a kefíremet a hűtőből és kint ebédeltem meg, a napon. Majd összecsomagoltam egy rendelést Ausztráliába, azzal aztán elmentem a postára, majd onnét elmentem barkát szedni, arra a helyre, ahol egy hónapja már szedtem, de most még szebb, nagyobb a barka, úgyhogy szedtem, mindjárt beteszem őket valamibe, meg aggatok az ágakra fából kistojásokat, mert ha a karácsonyfát lehet december elején felállítani, akkor például tavaszfát miért ne, na mindegy, ezzel elleszek, meg a konyhatakarítással, aztán vihar jön, két nap nagyon szeles, de holnap még napos, ami jó is, mert napok óta nem volt nap, ma volt, de csak délelőtt, holnap több, csütörtökön vihar, pénteken meg minden visszatér a tavaszi kerékvágásba, asszem.