kerekerd'eux

nem túl sok, de azért jó eső, lélegzik minden, én is. és csupa zöld minden, a galagonya pedig csupa fehér. ez a május itt. a galagonya és a cow parsley. szép nagyon az angol vidék ilyenkor. muszáj leadnom jó sok képet egy könyvhöz ma, így sok gépes munka, de ha később nem jön eső, akkor csak kertprogram lesz. meg egy jó nagy jóga. végre le tudok térdelni. több, mint két hétbe telt, mire kikeveredtem a kirgizisztáni térd-nemtudom micsodából, mindegy, fájni nem fájt, csak nem tudtam térdelni, leguggolni, ilyenek. készvége. ez a kirgiz utazás egyébként hatalmas élmény maradt, azóta is mindig fejemben jár, rájöttem, hogy mostantól vágyok távoli tájakra. nagyon távoli tájakra. most, hogy fogytán a repülőgépüzemagyag ugye, inkább nem tervezek be semmit, de például ott van a vonat. néztem egy vonatot, ami átszeli kazahsztánt. például.

ága, hát lassan már vége, de micsoda illatos volt, míg volt, hoztam be a házba, csodáltam az utak szélén. A barackfavirááága, az meg itt, igen csak ritka, néha látok belőlük gazdagéknál üvegházakban, a falra futtatva, a rózsaszín virágokkal, ritán elcsípem. Viszont amit mindig látok, az a mama kertje. Teljesen előttem van, centiről centire, mi hol nől, például réges régen voltak hatalmas piros tulipánjai, biztosan a Pista hozta Hollandiábúl, azokat szedtük anyáknapján, emlékszem, vittük be az oviba.

könyvek ügyében nem írtam, de már érzem, hogy innéttől csökkenik a lista, sajnos. Igyekszek azért.
Olga Tokarczuk – Rémes történetek – ettől a nőtől mindent el szeretnék olvasni, éppen amilyen nyelven megtalálom
Olga Tokarczuk – House of Day, House of Night – lásd fent. Továbbra sem csalódtam
Maria Stepanova – The Disappearing Act
David Szalay – Turbulance Ebben a pasiban sem tudok csalódni, ahogy összerak történeteket, könyveket, váó.
Ortutay Béla – Magyar népi kerámia valamint Tészabó Júlia – Nagy Húsvéti Képeskönyv, nem az a tipikus könyvolvasmány, de húsvétkor nagyon jól esett ezeket elolvasni. A napon főleg, a kertben. És Grecsó, Ott maradtok egymásnak, vártam a verseket, mert egyéb műveit nem bírok olvasni, valahogy olyan egyforma, de ez a verses, nagyonjó.
Megjelent újra Vida Gábor, Egy dadogás története, sokáig nem volt kapható, de most újra, kicsit más köntösben, de a belseje ugyanaz. Nagyon ajánlom. Legyen kötelező olvasmány.
Egyébként a repülőn nagyon nehezen tudtam olvasni, a Maria Stepanovát vittem arra, de kényelmetlen volt az egész és fárasztó és az egyik pont éjjel volt, inkább aludtam.

a legjobb nap, mindig oda lyukadok ki. Kórházban, betegekkel, nekem szinte jótékonysági munka, szinte alig kapok érte pénzt, de mégis ez a legkedvesebb napom. Nagyon fárasztó is, de a legeslegjobb. Ma is. Három óra kocsival. Ott. Aztán majd négy óra haza, rengeteg baleset, dugó, s belegondolok, hálisten, hogy nem én, hogy nem tolószék, mint ma egy néni, autóbalest, tolószékben, rá négy hétre meghalt a férje, a néni születésnapján, de velem van mindig, mondja, s mosolyog és persze, nyugodtan fotózzam le, persze. Hazajövök, gyertyát gyújtok, az ember teszi be a konyhai szőnyeget a gépbe éppen, mert leöntötte valamivel, de közben kész a vacsora, üljek le, eszünk, megbeszéljük a napot, feltakarítom a konyhát, mondom neki, amíg a kutyával kimegy egyet játszani. Brutálisan fárasztó nap, olyan jó hazajönni, három nap szünet, éljen, rengeteg mesélnivalóm van, majd jövök is velük.

esett, hatalmas esemény, le kell jegyezni. A vérnyomásmérőmön egy új szám jelent meg, százhúsz! Ilyet se látott még nálam, úgyhogy öröm van, talán most ez a gyógyszer beállítja. Vagy csak az eső jó hatása? Ezt majd kiderítem, aztán kérek orvosi igazolást, hogy esős helyen kell élnem.

kint, nem tudom egyenest ültetni, mert a kisegerek megeszik, így csak ha már szép zöld, akkor megy ki. Nem hatalmas sok, éppen annyi, hogy kertben járkáláskor le tudjuk frissen enni. Fagyasztóba a bótbol veszünk ám. Oda még lesz mángold, paradicsom, mindenből csak egykettő, sok kapor, bazsalikom, koriander, téli porcsin vagy bányászsaláta, még kora tavasszal ettem valahol, s azóta szeretnék ültetni. Jó lenne egy fóliasátor. Hadd ajánljam Betti csodáit, mindig nagyon inspirál. Ma reggel még picit fagyott, de most már úgy néz ki, hogy vége. Nincs hőség, még vannak nárciszaim, bár nem csoda, ha januárban ültettem el őket. De az utak széle már csupa fehér a cow parsley-vel. Két héttel járunk a tavalyi év előtt. Meleg van és szárazság.

22 órába telt hazaérni. Késő repülő, zéró tájékoztatás, a csatlakozás lekésése, summasummárum, csak hazaértem. Majd mesélek is. Másnap irány a Cotswolds, harmadnap irány Devon, kedvenc kertem, este-reggel fotózás, majd irány hazafelé, útközben megálltam egy tanítványból lett nagyonjó barátnőnél, reggelivel várt, majd utána mentünk egy nagy erdőkört, rengeteg a bluebell, csuda idő van, utána elmentünk egy kertészetbe, tele is lett vele a kocsi, aztán ebéd, aztán mire már hazaindultam onnét, péntek koradélután, nagyon ütős-pörgős-hangos zenét kellett betennem a kocsiban, hogy bírjam még a két órás utat onnét. A kertben vacsoráztunk itthon. Gyönyörű napok vannak, de annyira kellene már az eső, rettenetesen. A hétvége takarítós, főzős, kertezős, holnap meg workshopra készülős. Hirtelen minden besűrűsödött, mint a kása, ezek a kedvenc napjaim, de nagyon le is fárasztanak, ahogy öregszek, na, valljuk be.

küldöm Kirgizisztánból. Minden csuda. Első nap (tegnap) esett, így nem vágtunk neki a hegyeknek, de mára napos és indulunk fel. S maradunk a hegyekben három egész napot, majd irány haza újra, Instanbulon át. Az első gépünk hatalmas volt, szinte üres és kényelmes és finom kaja, a második hagyományos és zsúfolt és hajnal volt és mindenki elaludt. Itt terepjáróval visznek mindket ide-oda, mivel nem volt eső kiharcoltunk egy múzeumot (ezért harcolni kellett, tényleg, a sofőrünkkel, aki botanikus és inkább lenne a hegyekben, de hát ő mondta, hogy nézzük meg a várost, hihi, nagyon rendes ám), piacokat, csuda volt az egész, mindenki kedves, aranyos. Ez egy egészen, egészen más világ.

még mik vannak, megjött a nyakpárna tegnap, vagy micsoda, hogy a fejem ne hulljon mindenfelé repülőgépen történő alvásnál, s még gyorsan egy icipicire összehajtható takarót is vettem, mert én hülye nem hoztam el tavaly, amikor egyszer (kétszer) adtak, mert mondom milyen ciki, bár gondolom használat után ezek a kukába dobják amúgy is? na mindegy, így a lelkiismeretem is rendben. ma nem látok rendesen, a fejem nagyon fáj, fúj a szél, lenyomok majd négy órát a kocsiban, ja, meg mellé egy kert, szép helyen, elmegyek ott egy régirégi templomhoz, mindenfelé virágzik már a cow parsley, de hideg van, az almafák még nem ontják a virágokat, de minden más igen, csak mi most az almára várunk egy másik kertben, odafelé földet kellene vennem a kertészetben, visszafelé meg a lidl, ha már kimozdulok, akkor szeretek mindent egykosszal, könyvet mit viszek majd az útra, még mindig nem tudom, az egyik biztosan Maria Stepanova, The Disappearing Act, viszont amit most olvastam el a napokban, két esti ágybanolvasós volt, ajánlom, David Szalay, Turbulance, nagyon tetszett, ettől a pasitól én mindent szeretek. Hát ilyesmik.

a reminder to all of us to keep striving for fairness, equality and the rule of law, mondta Obama. Na, de most vissza a munkába, a kertekbe, Ázsiába, nagyon sűrű, életemben egyszer hét áll előttem. Is.