kerekerd'eux

volt a kert. Wales-ben, a tengerparton. Hulla mód értem oda, nappal szembe, nyugatnak, ráadásul a kert már teljesen átment őszbe, túlzott őszbe, ebből nem lesz kiadvány, viszont nekik dokumentációnak tökéletes lesz. Gyönyörűek voltak az almafák, telistele gyümölccsel, kilátás a tengerre, a kis erdei út, ami levisz egy rejtett kis öbölbe, vá, egyik legszebb lokáció. Utána elmentünk a kerttervezővel egy pubba, utána a szállásra, utána vissza a kertbe, aztán öt óra újra haza, nappal szembe, keletnek. Mikor már közel voltam itthonhoz, megálltam egy kis farm shop – kertészet helyen, mindig megnézem a növényeket, mert néha ki lehet fogni valami különlegeset. Nagy szerelembe estem a múlt héten a “chrysanthemum dixter orange” krizanténnyal, ahogy a mama mondaná, felírom a listára, hogy tavasszal el ne felejtsem. Nagyon bele vagyok esve a narancs színű virágokba egyébként. Egy virágos workshop-on vettem részt. Igazából az előadók miatt mentem, mert évek óta rajongójuk vagyok. Pár barátnőmmel együtt iratkoztunk fel, igen ám, ők virágoznak rendszeresen, na mindegy, szuper volt az egész nap, relaxos, már nagyon kellett egy ilyen. A héten is megyek egy workshop-ra, kreatív, nagyon várom azt is. Úgy hozta a sors, hogy a heti egy fotó elkészítésére négy órát kocsiban ülő munkámat töröltük, közös megegyezéssel, örültem nagyon, így aztán pl. Londonba is bemegyek valakivel találkozni, egy nagyon-nagy munkát adtam le neki, s nagyon örül és meghívott egy ebédre. Akkor már, ha ott vagyok, jövök-megyek egyet asszem. Tegnap ebédre mentünk jóbarátanikkal, az ő házzasági évfordulójukat ünnepelni, egy közeli nagyonnagy városba, negyvenperc kocsival, nincs messze, az ember mondja, hogy ő ott kb 8 éve nem járt. Hát nem csak ott. Most, hogy többet vagyok itthon, elhatároztam, hogy sokszor kipatterolom a házból majd.

vidéken ért. Bath mellett voltam két workshop-ot tartani, s ott, múlt csütörtök reggelre jött a fagy. Nagyon jól esett az a hideg, s remélem, hogy ez előjele egy jó hideg télnek. Nem tett kárt semmiben, akkora fagy nem volt. Azóta se híre se hamva, viszont végre őszi idő lett, napközben talán 14 fok ha van, jött eső is, minden szuper. Míg elvoltam itthonról, az ember átköltöztetett az ő régi irodájába. Ennek előnye, hogy itt az ablak előtt nem megy út, rettentő csendes, és itt a kertre látni, s a földekre mögötte, ezzel pihentetem a szemeimet, a sok közelrenézés közben. Ma teljes munkanap van nálam, mert sok nagyhatáridő van a nyakamon, így avatom fel az átmeneti irodaszobámat.

kardigánnal köszöntöttem az októbert. Két hétig lesegettem online. Imádom. Egyik legkedvesebb hónapom az október, ha nem a leg. Pont az az idő van, amikor jó lenne begyújtani már, ha a kéményünk rendben lenne, de nincs, úgyhogy az storno, a központit még azért nem kapcsoljuk be, de esténként szoktam egy forróvizespalackot bedobni a pléd alá, tévénézéshez vagy olvasáshoz vagy akármi. Stoppoláshoz. Egy barátnőm emlékeztetett rá, hogy kaptam tőle egy nagyon szuper kardigánt (Brora), s hogy azon is van ám egy lyuk (lehet, hogy azért adta nekem?), úgyhogy öröm van, hogy nől a stoppolnivaló lista. Ma hozza a postás a stoppoláshoz szükséges mindent. Az új kardigán is gyapjú amúgy, a jövő héten bevetem, viszont remélem, hogy azt jó sokáig nem kell majd stoppolni. Elmentem a virágfarmra, szedtem dáliát, aztán beugrottam a boltba, ha már kint járok a világban, ahol meg kaptam egy infarktust. Az áraktól. Új teát keresek, mert a régi kedvencemben máshonnét van a tea, s már nem ugyanaz az íz, csak ezt nem írták rá nagybetűkkel a dobozra. Annak is örülök, hogy végre tudok (angol)teát inni, mert amikor nem vagyok jól, akkor rá se bírok nézni. Most már bírok, s találtam egy új teát, szuper lesz az, a régi helyett. A pár hét kiahagyás meglátszik a házon. Tegnap este egy nagy pók volt a hálóban, az ember összeszedte, de zseblámpával pásztázott körbe, hogy jobban lásson (mert én csillár-ellenség vagyok, nincs rosszabb, mint a plafonról jövő fény, de az éjjelilámpák égtek, olvasáshoz, csak amellett pókot keresni, na mindegy), na nem ez a lényeg, hanem a pók és a zseblámpa. Jesszom, hogy mennyi mindenre rávilágít a zseblámpa. Az ember szerint indíthatnék egy youtube csatornát, ahol pókhálótalanítok. Hát nálunk ez egy örök téma, vidék, régi ház, satöbbi. Úgyhogy az egyik nagy program a pókhálók, utána meg három könyvespolcért megyünk el a szomszédfaluba, a fészen vadásztam le, ráadásul ingyen, teljes lázban vagyok, pont ilyenekre vágytam már ezeréve. Holnap lecsiszolom őket, s már jöhetnek is a könyvek. Na, hát így indul ez az október.

váratlan esővel érkezett meg az október. Azt hittem, hogy szélre ébredtem, de aztán meghallottam az esőt. Nehéz volt kitalálni, hogy miféle eső, de reggel a kávé-kert-körön láttam, hogy jó eső volt ez. Így aztán gyógyultnak nyilvánítom magam. Költözök. A mostani dolgozósszobám, amit nagyon szeretek, egy kis renovánáson fog átesni, így átmegyek a régi-vendégszoba-majd-ember-dolgozószobába, egy időre, amíg itt a falat rendbe teszi az ember. Abba a szobába nem süt be a nap, viszont kertre és földekre kilátásos. Amikor itt végez a szobámmal, akkor majd visszaköltözök, s utána a régi vendégszoba újra vendégszoba lesz, új ággyal, síppal, dobbal, alig várom, hogy otthonosra varázsoljam, s jöhetnek végre a vendégek. Idén nagyon rossz vendéglátók voltunk, főleg az előző évhez képest, de idén a munka mindent elvitt, mindent. Lehet, hogy ez is benne volt ebben a lerobbanásomban, fene tudja. Viszont nézegetem egy könyv szinte utolsó pdf verzióját, már csak apró változások lesznek, de olyan jó érzés végignézni a képeket, minden képről tudom, hogy hogyan voltam, mennyire volt hőség, hogy feküdtem az árnyékon, hogyan szedtem le más bokráról a málnát, mert ők emúgy sem szedik, szóval ilyenek, jó látni, jó érzés, hogy huh, megvan. Október, október, éljen, éljen, sok jó programom lesz, beíratkoztam pár workshopra, mint tanuló, kreatívak, nagyon várom őket. Valamint úton van a stoppolós/beszövős felszerelésem, zoknikat és kötött pulcsikat hozok rendbe, amint megérkezik minden hozzá. Teljesen lázba hoz az ősz. Alma, birs, semmi, sehol, viszont.

keltem, s azt már betudom gyógyulásnak. Jól esett. Sötét, még fél hétkor is sötét, imádom. Szép ez a szeptember, kár, hogy a nagyrésze kiesett nekem, de legalább élek, hadd dramatizáljam, komolyan, azt hittem, hogy tényleg itt a vég, nem a láz meg minden, hanem a fejem olyan kótyagos-összefissza volt, hogy csak. Ma már olyanok vannak, hogy tavaszi workshop tervezés meeting, ami tulipános lesz, de közben már egy nárciszos is lesz, amire meg kibuliztam az előkönyvelőmnél (az ember), hogy cégesre vehetek nárciszhagymákat, azt mondta igen, éljen, de félreértés ne essék, amúgy is az én pénzem és fizetek ám magamnak fizetést minden hónapban, de hát mégis más, ha el tudom számolni, nem? De. Ja, bocs, nagyon sok nárciszhagymáról beszélünk, kétszáz körül, úgy saccolom, ráadásul brutál felement ezeknek az ára az utóbbi időben, meg a brexit. Egyébként pedig, hétfőn elugrottam egy kertbe (meg ha már arra járok, az aldiba) köbö kettő képet csinálni, amiért bszogatott az író, hogy arról (egy üvegház) márpedig kell neki kép, de nem véletlen nem volt eddig sem, mert nem néz ki jól, hát most látta képen is, hogy nem néz ki jól, pedig ő igazán odamehetett volna megnézni, mert húsz percre lakik attól a kerttől, meg a tulajdonos is a pajtija, na mindegy. A könyvkiadó azt mondta, hogy csodálja a munkaetikámat. Jövő hétfőn egy másikba kell menni, egy másik könyvhöz, két órára van az a kert, mindegy, jó korán megyek, letudom, az a könyv így teljesen készen lesz. Közben már terveződik az új év, új szuper kis projektekkel, de egészen biztosan, hogy egy hét nyári balatonnal is, ezt most megmondom, akármennyi víz is lesz abban a tóban.

elutaztam Amerikába, akkor még jól voltam, de két nap múlva, visszafelé, már végem volt. Mindenért az amerikaiakat okolom. Arra sem emlékszem, hogy hogyan vezettem haza a reptérről. Fogalmam sincs, hogy mi történt, öt nap magas láz, hívtam a sürgősségit, addigra már hangom szinte semmi, azt mondták, ó biztos valami vírus, szedjek csak paracetamolt, négyszer kettőt, és pihenjek, de aztán az ember csak elvitt a háziorvoshoz, mikor hétfőn lehetett menni, azt meghallgatott elől-hátul, s mondta, hogy ha nem tudok éjjel levegőt venni, használjak több párnát. De felírt egy lórugás antibiotikumot, mert mi van, ha mégsem vírus? Na ettől még szrabbul lettem, csak más formában. Azt ma abba fogom hagyni, az utolsót este veszem be és azt várom tőle, hogy kitisztul a fejem, hogy elmúlik a brutális fejfájás, hogy lesznek újra normális gondolataim. És lehet, hogy normálisan is tudok majd enni nemsokára. Tegnap órákig a kertben ültem egy könyvvel, hatalmas haladás, olvasni esik jól, de mindenféle képernyő, folyton urgáló képek, hangok, hú, a világból tudna kikergetni. Ehhez képest pont a képernyő előtt ülök, de most már tényleg muszáj az emaileknek nekiesni.

utazásra szeretek egy új könyvet venni, s ez a hétvégi nyújórkba menéskor sem lesz máshogy, lesz, mert még nem rendeltem meg, de majd ma este, az pedig most Hans Fallada könyve lesz, Alone in Berlin. Nagyon szeretek olvasni arról az időszakról és a keleti blokkról, és kinézőben van egy berlini utazás is az emberrel. Kértem, hogy szigorúan november és február között legyen, mert én Berlint szürkének képzelem és pont úgy is szeretném látni.

Könyvekről mesélek valamit. Az, hogy a kutyának sem kellenek már a használt könyvek, ezt mindenki tapasztalja, aki kiüríti a szülei, nagyszülei házát, például. Itt használtkönyvkereskedők mondják, hogy hatalmas könyvrendeléseket kapnak, mindenféle könyv, semmi logika, összevissza témákban. Több ezer fontos rendelések, használtkönyvre. Na, kiderült, hogy mesterséges(nem)intelligencia cégek veszik meg őket, hogy beszkenneljék a könyveket, s etessék vele az MI-t. Miután az etetés megtörténik, ezek a könyvek megsemmisülnek, természetesen. Ja, bocs, újrahasznosítják őket.