kerekerd'eux

könyveket inkább hagyjuk. siralom. legalább is a korábbi hónapokhoz képest. maradok a bolgárnál, georgi gospodinov, júniusban is, megvettem tőle a “time shelter”-t is (vinteden egy fontért, teljesen új) közben pedig megérkezett douglas stewart új könyve, “john of john”, már tavaly megrendeltem, amikor bejelentette, aláírtpéldány. a shuggie bain volt az első könyve, szerelem első olvasásra, aztán mungo, s most john of john. nagyon szeretem. aztán közben tóth krisztina új, kánkán az üvegpadlón, s dooobperrrgéééés, egy új tompa andrea, kiváló testek, ez érkezik otthonról majd, ezekkel elleszek júniusban, főleg, ha tényleg elutazok az óceántúlra a jövő héten, de ez még mindig lóg a levegőben. mindegy viszont most rá fogok alfázni, hogy ne történjen meg, mert inkább maradnék itt.

adott valaki, rengeteget, többet, mint amennyi helyünk van. Sajnos a feketeribizlinek mennie kellett, így például oda is tettem párat, de van egy falu virágládánk, kettő, az egyikért én vagyok felelős, na abba is tettem. Napból nincs hiány. Esőből rettenetesen. Fájdalom, hogy mennyire nincs eső itt idén. A kertből jövök, először a házelejét rendezgettem kicsit, aztán hátul a paradicsomokat, rengeteg violát ültettem magról (antique shades, meg peach akármi, ilyenek), azokat kellett végre már elültetni a végleges helyükre, a sufniban picit rendet tenni, meg hát gazolni, meg öntözni. Péntenek este úgy jöttem haza, hogy jó, akkor én most sírvafakadok, mert nem bírom már ezt a fáradtságot elviselni. Végül nem fakadtam sírva, inkább mentem aludni egyszerre. Szombaton falu történelem volt, a faluházban, az ember is kiállított, meg mások is, nagyon jó volt az egész, sütöttem is rá, meg mások is, teljesen kikapcsolt, rengetegen jöttek, sok pénz összegyűlt a faluháznak, majd elmentünk pubozni a főbérlőinkkel, akik megint mondták, hogy vegyük már meg a házat, meg jó sokat nevettünk. Ma meg a kert. A munkát, a számítógépet, kerülöm igen messziről, bár most éppen itt ülök. Na igen, állandóan várom a híreket a “megbolondult” barátnőm férjétől, igaz néha telefonon is beszélünk, vagyis minden nap, sírni tudnék minden egyes beszélgetés után. Ez is rendesen hozzátett a heti idegállapothoz, de pont nem akarok úgy járni mint ő, úgyhogy csill van. De itt jegyzem meg, hogy pont neki én annyit, de annyit promótáltam a meditációt, hogy csak. Beavattam a legjobb elalvás technikámba is, amit az agykontrollon tanultam és tutin beválik nekem (ha éjjel megébredek, simán vissza tudok aludni ezzel, pikkpakk), de csak falrahánytborsó minden. Én örülök, hogy engem megtalált a meditáció akkor, amikor megtalált, a legjobbkor és hát csak csak csak ajánlani tudom, minden egyes földi halandónak.

statisztika következik, mert le kell írnom a könyvelőnek is. A héten hétfőtől péntekig (a péntek még nem volt, de egészen biztosan lesz), 1298 km-t vezetek le fotózásokra ill. onnét elmenet. Megdőlt a májusi melegrekord 35.1 fokkal. Most jön egy három órás út, egy öt órás munka, három órás út, de kórházi munka, ami az egyik kedvencem. Tolószékes betegekkel. Mindig jót tesz a fejemnek. Egy nagyon jó barátnőm mentálisan lerobbant, egyik napról a másikra, szörnyű, ez már nem a munkahelyi statisztika, bár egyik közös munka után történt, rettenetes így látni, hallani, szörnyű. Minden nap ajándék, még ha vezetni is kell, még ha meleg is van, még ha a saját kutyád meg is harap. Ó igen. De ezt majd egy másik napra tartogatom.

munkahét. Leírom, hogy meglegyen nekem is, bár van egy elég jó naptárom, amiben minden benne, az ember is látja, hogy köbö tudja merre járok.
Május 16, szombat – bár megfogadtam, hogy soha többet Chelsea, azért csak beugrottam egy kis kertet lefotózni, mert sokat dolgozok ezzel a nővel, kedvelem is, meg nagyon jó szerintem. Rohanás haza, hogy a képeket még aznap el tudjam küldeni neki, s készülni kell Skóciára, semmit nem pakoltam még.
Május 17, vasárnap – az ember születésnapja, úgyhogy gyorsan egy reggeli ünneplés, majd bőröndbepakolás, majd húztam a reptérre, leraktam a kocsit, délben ment a gép, pikkpakk volt, Inverness-be. Ott felvettem a bérelt autót, majd (kettedmagammal) elmentünk a fél órára lévő kastélyba, ahol egy workshop-ot tartottunk hárman, de a harmadik nő már ott volt.
Május 18, hétfő – még aznap csak felkészültünk a workshop-ra, úgyhogy egy majdnem nyaralós nap volt, bár nem. Egy szuper kis cottage-ban laktunk mi hárman, ahol a konyhában volt kis kandalló, amibe én minden nap begyújtottam. Olyan jól esett.
Május 19, kedd – május 20, szerda – ekkor volt a workshop, meg kastélybejárás, kastélyban vacsora, iszonyat jó kaja volt, kedves emberek, minden szuperflottul ment.
Május 20, csütörtök, húzás a reptérre, kocsit leadni, vissza London, ott egy órát vártam, mire a bőröndöm kijött, de már akkor tudtam, hogy másnap hajnal 2-kor kell kelnem, de próbáltam ezen nem kattogni, végre a kocsiban, haza is estem már három óra volt, annyira fáradt voltam, hogy muszáj volt azonnal fél órára becsuknom a szemeimet. Ja, előtte beindítottam a mosást, mert másnap indultam egy újabb négy napos nem itthonlétre.
Május 21, péntek, kettőharminckor szólt az ébresztő, háromkor már tolattam is ki, két órára volt a kert, de kicsit korábban odaértem, gyönyörű, csend, hotel kert, úgyhogy jött egy manus egyszer csak és hozott kávét, nagyon kedves, lett származású. Ott hétre bőven végeztem, úgyhogy bepöttyögtem a következő állomás címét, kelet-angliában, a tengernél, majdnem európa, azt mondja a google maps, hogy 4 óra. váá. megálltam egy helyen enni (a pret-a-manger-ban van porridge és müzli reggel, a müzlit választottam), majd mentem is tovább, s délben meg is érkeztem a szálláshelyemre, egy nővel dolgozok egy projekten, nála szálltam meg, régi istállókat alakítottak át vendéglakrésszé, brutál meleg volt. Aznap már alig értem, sikerült aludnom egy órát, majd 5-kor indultunk is egy hatalmaaaas és gyönyörű kertbe, csuda volt.
Május 22, szombat, négykor indultunk egy helyi kis kertbe, hogy mire a nap felkel már ott se legyünk, de a napfelkelte szép fényei még legyenek meg. Ez a kert lesz életem egyik legemlékezetesebbike, az biztos. Aznap, ezután még dolgoztunk pár órát, majd délután elmentem egy kicsit a tengerhez, könyvesboltba, fish and chips-re, ilyesmi, csak mindenhol sokan voltak.
Május 23, vasárnap, ez váratlanul üres volt reggel, mert mindent elvégeztünk, de aznap még északra kellett mennem, így gyorsan elmentünk még egy nyitott kertek falusi programra, ahol több ember beengedi a látogatókat, hogy meglessék a kertjét, brutálisanbrutálisan meleg volt. Egykor aztán elindultam északabbra, egy rettegett kertbe, azért rettegett, mert hatalmas. 20 ezer négyzetméter, nagyon formális kert. Nagyon féltem tőle, már régóta. Soha nem jártam ott. A kertésszel azt beszéltük meg, hogy 4-kor jövök, s ahogy odaérek, már csukódott is be előttem a hatalmas kapu. Se ki, de főleg se be! Na akkor elkapott a kimerültséges bőgés, hogy a krvaéletbe, hogy nem hiszem el. Aztán pár levegővétel után megláttam egy utat, ahol jöttek ki autók, na azokkal elindultam szembe, aztán így valami hátsó úton bejutottam. Ez egy hatalmas hely, magán, őrzik-védik. A kertésszel bejártuk, majd kértem tőle hatalmas létrát, majd utána én jártam be, jó sokszor, a létrát cipelve, ami 12 kg volt. De addigra már csak egyedül voltam, meg a madarak, hú de jó volt mégis. Meg örültem, hogy valahogy meg tudom örökíteni, mert brutális nehéz hely, eddig csak drón képeket láttam róla. Elhúztam utána a hotelbe, ami onnét húsz percre volt. Este 10-kor megnéztem a képeket, s eldöntöttem, hogy reggel nem megyek vissza, hiába intézték el, hogy be tudjak fél 5-kor menni a kapunk.
Május 24 hétfő, ami itt is szabad, fél ötkor ébredtem, zuhany, s elindultam haza azonnal, hogy a holiday forgalmat megússzam, három órás út, 8-ra értem haza, egyből mosás, kertezés, nap elől bújdoklás, normális kaja elfogyasztása, mivel úton lenni, hülye időkben, s rendesen táplálkozni, hát nem egyszerű föladat.
Május 25, kedd, ma, 5-kor kimentem a kertbe, 6-ig kerteztem, akkor még hűvös volt, látványos munkát végeztem, úgyhogy örülök magamnak. De most már a gép előtt ülök, s képek százait mentem el, majd nézem át, majd küldöm el ügyfeleknek, majd számlázok, majd tervezem a hetet, a jövő hetet, mert pontosan ilyen lesz az egész hónap (június), ahogy ez itt fent kinéz.

és egy nap után újra itthon. országjáráson voltam, konkrétan, skócia, dél-anglia, kelet-anglia, készen vagyok, ráadásul iszonyat hőség van. de ma reggel 8-ra, az utolsó három óra vezetés után, haza is értem. kertlejárás kávéval, megy a mosógép, minden egy perc alatt szárad meg, s hát jó sok koszosom felhalmozódott. mesélek is, elég jó voltak és nagyon ügyesen vettem a meleg okozta akadályokat. ma megdől a májusi rekord, sajnos. roppant nem jó ez a kerteknek, nagyon korán jött a hőség, s pár hete még fagyott. na de most szaladok, aztán mesélek.

könyv témában annyit tudok mondani, hogy folyton keresem a kelet-európai írókat. (Ugyanitt mindenféle ajánlást szívesen veszek.) Így fedeztem fel a bolgár nemzetiségű Georgi Gospodinov-ot, s kezdtem a Death and the Gardener c. könyvével, visz magával, letehetetlen. Még két könyve a listánom van, de ezután meg főleg. Utánanéztem, de magyarra nem fordították le még egy könyvét sem. 2023-ban kapott Booker Prize-ot a Time Shelter c. könyvéért.

sincs, hogy hol vegyem fel a fonalat, mit meséljek, hálisten a brutális szeles felszállást és a brutális szeles elsőre nem is, csak másodikra leszállást, már elfelejtettem, még hazafelé a forgalom sem érdekelt, végre, hogy autóban ültem, s nem egy hintán, amit már gyerekkoromban sem szerettem. Tegnap este majdnem bőgve aludtam el, mert egy ügyfél kiidegel, de mert hagyom, gondolom, jobban a sarkamra kellene állnom, francba is, mindjárt felmondom a szerződést a könyvkiadóval, mindegy, letudtam a munkát, meg is könnyebbültem, aztán meg éppen egy New York-ba menést papírozunk le egy olyan kerttervezővel, akivel álmomban sem gondoltam volna, hogy egyszer együtt dolgozok, soha, de soha, elég csuda munka lesz, csak például olyan környéken, hogy oda még ruhám sincs, hehe, ráadásul nyár, francba, nyáriruhám sincs, meg bícsbodim sem. Viszont esett, ennek kell örülni, jég is volt, mindegy, volt eső, csuda minden, a rózsák ezerrel rózsák, szép május van, bőröndöt kell megint pakolni, automatán működök most, néha azt se tudom, hogy jövök éppen vagy megyek.

csörgött az óra. Gatwickről ritkán utazok, de most onnét kellett, a Heathrow-s megoldás, ami a mi legközelebbi repterünk, harmincöt perc, ha nincs forgalom, meg ha én vezetek és nem az ember, túl drága lett volna, mert a britishairways jegyek az egekben, hiába az ügyfél utaztat, még akkor sem. Tök jó időben odaértem, csak hát ott annyi az ember, hogy döbbenet. Harminc percet álltam sorba a biztonságinál, utána na mondom eszek egy kását valahol, igenám, mire észbe kaptam, pedig két órával korábbra időzítettem az érkezésemet ám!, na már ki is volt írva, hogy beszállás, rohanok, sehol senki, ja már a buszon az emberek, még szerencse, hogy a vizespalackomat fel tudtam tölteni. Kicsit aludtam, kicsit könyvet olvastam, és ezt a számot meg tök sokszor meghallgattam. A belfasti reptéren ülök, várok még két embert, akik egy másik reptérről jönnek, kicsit később, de közben tudok dolgozni. Meg hallgatni a hegedűszsoltot, csuda felüdülés, hogy ott van rengeteg újságíró, hogy bármit kérdezhetnek, s válaszol értelmes mondatokban. Nem lesz itt politika, marad a kertvonal inkább. Itt is kertbe megyek majd, ez a kórházos dolog. Holnap reggel haza, aztán kétszer London egyszer helyben, ez a hét, majd vasárnap felrepülök Skóciába pár napra, workshopot tartani, megint nem leszek sehol az ember születésnapján, ez már nálunk hagyomány, viszont rendeltem neki skót sajtokat, azok még majd megjönnek, mielőtt megyek, át tudom adni.

Na, zárásnak, olyan sok mindent kitennék, de ezt választom végül. “Milyen nagyot lehetne bujócskázni itt”.

mindenkinek véleménye a magyarpétterről, de ahogy néztem a parlamenti jeleneteket, folyton az járt a fejemben, hogy két év. Két évet végignyomott, s tessék. Hogy két év, rengeteg idő, miközben semmi, s két év alatt miket meg lehet megcsinálni, rengeteg munkával, odaadással. S most a fejemben kigondoltam egy két éves projektet. Szólok, két év múlva, hogy mire jutottam.

felejtettem el mondani még, a választásokkal kapcsolatban. Van egy angol barátnőm, akit egy értelmes nőnek tartok (tartottam), világutazott, igaz, Magyarországon még nem járt, szóval azt mondja nekem, hogy gratulál a választásokhoz, s most akkor ez azt jelenti, hogy magyarország westernized lesz és majd ott is lesznek például macdonaldsok. éppen vezettem mikor beszéltünk, szerencsére nem mentem bele senkibe. másnap írtam neki egy üzenetet, hogy ezen még mindig nem tettem túl magam, hogy ezt kérdezte, egyszerűen hihetetlen. mire bocsánatot kért, hogyha a kérdése udvariatlan és durva volt és ezzel megbántott. igazából a kérdése egy nagyon hülye kérdés volt, s nem bántott meg, hanem nagyot csalódtam benne. Nincs is kedvem vele beszélni megmondom őszintén, azóta próbált már hívni, de nem bírom felvenni a telefont.