kerekerd'eux

munkahét. Leírom, hogy meglegyen nekem is, bár van egy elég jó naptárom, amiben minden benne, az ember is látja, hogy köbö tudja merre járok.
Május 16, szombat – bár megfogadtam, hogy soha többet Chelsea, azért csak beugrottam egy kis kertet lefotózni, mert sokat dolgozok ezzel a nővel, kedvelem is, meg nagyon jó szerintem. Rohanás haza, hogy a képeket még aznap el tudjam küldeni neki, s készülni kell Skóciára, semmit nem pakoltam még.
Május 17, vasárnap – az ember születésnapja, úgyhogy gyorsan egy reggeli ünneplés, majd bőröndbepakolás, majd húztam a reptérre, leraktam a kocsit, délben ment a gép, pikkpakk volt, Inverness-be. Ott felvettem a bérelt autót, majd (kettedmagammal) elmentünk a fél órára lévő kastélyba, ahol egy workshop-ot tartottunk hárman, de a harmadik nő már ott volt.
Május 18, hétfő – még aznap csak felkészültünk a workshop-ra, úgyhogy egy majdnem nyaralós nap volt, bár nem. Egy szuper kis cottage-ban laktunk mi hárman, ahol a konyhában volt kis kandalló, amibe én minden nap begyújtottam. Olyan jól esett.
Május 19, kedd – május 20, szerda – ekkor volt a workshop, meg kastélybejárás, kastélyban vacsora, iszonyat jó kaja volt, kedves emberek, minden szuperflottul ment.
Május 20, csütörtök, húzás a reptérre, kocsit leadni, vissza London, ott egy órát vártam, mire a bőröndöm kijött, de már akkor tudtam, hogy másnap hajnal 2-kor kell kelnem, de próbáltam ezen nem kattogni, végre a kocsiban, haza is estem már három óra volt, annyira fáradt voltam, hogy muszáj volt azonnal fél órára becsuknom a szemeimet. Ja, előtte beindítottam a mosást, mert másnap indultam egy újabb négy napos nem itthonlétre.
Május 21, péntek, kettőharminckor szólt az ébresztő, háromkor már tolattam is ki, két órára volt a kert, de kicsit korábban odaértem, gyönyörű, csend, hotel kert, úgyhogy jött egy manus egyszer csak és hozott kávét, nagyon kedves, lett származású. Ott hétre bőven végeztem, úgyhogy bepöttyögtem a következő állomás címét, kelet-angliában, a tengernél, majdnem európa, azt mondja a google maps, hogy 4 óra. váá. megálltam egy helyen enni (a pret-a-manger-ban van porridge és müzli reggel, a müzlit választottam), majd mentem is tovább, s délben meg is érkeztem a szálláshelyemre, egy nővel dolgozok egy projekten, nála szálltam meg, régi istállókat alakítottak át vendéglakrésszé, brutál meleg volt. Aznap már alig értem, sikerült aludnom egy órát, majd 5-kor indultunk is egy hatalmaaaas és gyönyörű kertbe, csuda volt.
Május 22, szombat, négykor indultunk egy helyi kis kertbe, hogy mire a nap felkel már ott se legyünk, de a napfelkelte szép fényei még legyenek meg. Ez a kert lesz életem egyik legemlékezetesebbike, az biztos. Aznap, ezután még dolgoztunk pár órát, majd délután elmentem egy kicsit a tengerhez, könyvesboltba, fish and chips-re, ilyesmi, csak mindenhol sokan voltak.
Május 23, vasárnap, ez váratlanul üres volt reggel, mert mindent elvégeztünk, de aznap még északra kellett mennem, így gyorsan elmentünk még egy nyitott kertek falusi programra, ahol több ember beengedi a látogatókat, hogy meglessék a kertjét, brutálisanbrutálisan meleg volt. Egykor aztán elindultam északabbra, egy rettegett kertbe, azért rettegett, mert hatalmas. 20 ezer négyzetméter, nagyon formális kert. Nagyon féltem tőle, már régóta. Soha nem jártam ott. A kertésszel azt beszéltük meg, hogy 4-kor jövök, s ahogy odaérek, már csukódott is be előttem a hatalmas kapu. Se ki, de főleg se be! Na akkor elkapott a kimerültséges bőgés, hogy a krvaéletbe, hogy nem hiszem el. Aztán pár levegővétel után megláttam egy utat, ahol jöttek ki autók, na azokkal elindultam szembe, aztán így valami hátsó úton bejutottam. Ez egy hatalmas hely, magán, őrzik-védik. A kertésszel bejártuk, majd kértem tőle hatalmas létrát, majd utána én jártam be, jó sokszor, a létrát cipelve, ami 12 kg volt. De addigra már csak egyedül voltam, meg a madarak, hú de jó volt mégis. Meg örültem, hogy valahogy meg tudom örökíteni, mert brutális nehéz hely, eddig csak drón képeket láttam róla. Elhúztam utána a hotelbe, ami onnét húsz percre volt. Este 10-kor megnéztem a képeket, s eldöntöttem, hogy reggel nem megyek vissza, hiába intézték el, hogy be tudjak fél 5-kor menni a kapunk.
Május 24 hétfő, ami itt is szabad, fél ötkor ébredtem, zuhany, s elindultam haza azonnal, hogy a holiday forgalmat megússzam, három órás út, 8-ra értem haza, egyből mosás, kertezés, nap elől bújdoklás, normális kaja elfogyasztása, mivel úton lenni, hülye időkben, s rendesen táplálkozni, hát nem egyszerű föladat.
Május 25, kedd, ma, 5-kor kimentem a kertbe, 6-ig kerteztem, akkor még hűvös volt, látványos munkát végeztem, úgyhogy örülök magamnak. De most már a gép előtt ülök, s képek százait mentem el, majd nézem át, majd küldöm el ügyfeleknek, majd számlázok, majd tervezem a hetet, a jövő hetet, mert pontosan ilyen lesz az egész hónap (június), ahogy ez itt fent kinéz.