adott valaki, rengeteget, többet, mint amennyi helyünk van. Sajnos a feketeribizlinek mennie kellett, így például oda is tettem párat, de van egy falu virágládánk, kettő, az egyikért én vagyok felelős, na abba is tettem. Napból nincs hiány. Esőből rettenetesen. Fájdalom, hogy mennyire nincs eső itt idén. A kertből jövök, először a házelejét rendezgettem kicsit, aztán hátul a paradicsomokat, rengeteg violát ültettem magról (antique shades, meg peach akármi, ilyenek), azokat kellett végre már elültetni a végleges helyükre, a sufniban picit rendet tenni, meg hát gazolni, meg öntözni. Péntenek este úgy jöttem haza, hogy jó, akkor én most sírvafakadok, mert nem bírom már ezt a fáradtságot elviselni. Végül nem fakadtam sírva, inkább mentem aludni egyszerre. Szombaton falu történelem volt, a faluházban, az ember is kiállított, meg mások is, nagyon jó volt az egész, sütöttem is rá, meg mások is, teljesen kikapcsolt, rengetegen jöttek, sok pénz összegyűlt a faluháznak, majd elmentünk pubozni a főbérlőinkkel, akik megint mondták, hogy vegyük már meg a házat, meg jó sokat nevettünk. Ma meg a kert. A munkát, a számítógépet, kerülöm igen messziről, bár most éppen itt ülök. Na igen, állandóan várom a híreket a “megbolondult” barátnőm férjétől, igaz néha telefonon is beszélünk, vagyis minden nap, sírni tudnék minden egyes beszélgetés után. Ez is rendesen hozzátett a heti idegállapothoz, de pont nem akarok úgy járni mint ő, úgyhogy csill van. De itt jegyzem meg, hogy pont neki én annyit, de annyit promótáltam a meditációt, hogy csak. Beavattam a legjobb elalvás technikámba is, amit az agykontrollon tanultam és tutin beválik nekem (ha éjjel megébredek, simán vissza tudok aludni ezzel, pikkpakk), de csak falrahánytborsó minden. Én örülök, hogy engem megtalált a meditáció akkor, amikor megtalált, a legjobbkor és hát csak csak csak ajánlani tudom, minden egyes földi halandónak.
Leave a Reply