Month: March 2026
-
féligmeddig álmatlan éjszaka után, csak a június okozza, semmi más, szóval mindegy, felkeltem végül, napsütés, kintre teregetés, kutyafuttatás, templomtakarítás. Gondoltam, hogy kellene virág. Elmentem a virágfarmra, itt közel, ahova sokat járok, dolgozni, de főleg jól érezni magamat, gondoltam, hogy nárciszt veszek, mindenből egyet, mert sokfélét ültet mindig, nálam is elkezdtek virágozni, de a java majd…
-
órát aludtam. Majdnem egyhuzamban. Nagyon durva, nem tudom mi volt, este kidőltem teljesen, majd felkeltem, felmásztam az ágyamba, s folytattam, s nagyot álmodtam is, kérdezik mindig, hogy milyen nyelven álmodok, de ez angolul volt, leírom, mert amúgy elfelejtem, bár ez most nagyon bennem van. Reggel korán tanítottam egy ausztrál nőt, az egy óra volt zúmon,…
-
volt nálunk, mi vagyunk a sorosak (egy hónapban egyszer mi), így a mai lett az anyáknapja mise, ami egyébként a jövő héten lesz majd itt. Nem voltunk sokan, én is elmentem, sőt én csináltam a misefüzetet, a karácsonyit is én szoktam, itt minden le van írva, nem kell nagy dologra gondolni, volt 4 közös ének,…
-
És mégis, ma is, így is,örökké mennyit ad az élet!Csendesen adja, két kézzel,a reggelt és a délutánt,az alkonyt és a csillagokat,a fák fülledt illatát,a folyó zöld hullámát,egy emberi szempár visszfényét,a magányt és a lármát!Mennyit ad, milyen gazdag vagyok,minden napszakban,minden pillanatban!Ajándék ez,csodálatos ajándék.A földig hajolok,úgy köszönöm meg. Márai Sándor
-
voltam tegnap, egy könyvet fotózok valakivel. Nem szerves része a könyvnek, de ebédre hívott pár nőt, s így az ebédasztal, tele sok tavaszi virággal, főleg ez volt a téma. A meghívottak csupa “nagy” nevek voltak, nem világhírességek, de pl. itt, valamiért (kertvilág, divattervező, lakberendező, szakács) nagynevek Angliában, mindegy is, a lényeg az, hogy az ebédre…
-
órát voltam kint, megbódított a napsütés, a tegnapi felhők után. A derekamat érzem, de a fejemnek ennél jobb nem is eshetett volna, s mondtam az embernek, hogy ebből ő is profitál. Elültettem egy vadalmafát, amit egy barátnőmtől kaptam itt, s van nekik még egy, amit elhozhatnék, de azt már nem tudom hova tenném, ugyanis ehhez…
-
a fűzfák világoszöldek, az utak széle csordulásig nárciszokkal, csupa sárgák, az ég csupa kék, a ruhák a kertben száradnak, a madarak pedig nem hagyják abba. A kutya a napos ablakban alszik, mögötte pedig a virágzó, rózsaszín magnólia. A hosszú, szürke február után megjöttek a színek, a napfény, hát, azt hiszem, hogy nagyon hiányzott. Megfogadtam, hogy…