kerekerd'eux

voltam tegnap, egy könyvet fotózok valakivel. Nem szerves része a könyvnek, de ebédre hívott pár nőt, s így az ebédasztal, tele sok tavaszi virággal, főleg ez volt a téma. A meghívottak csupa “nagy” nevek voltak, nem világhírességek, de pl. itt, valamiért (kertvilág, divattervező, lakberendező, szakács) nagynevek Angliában, mindegy is, a lényeg az, hogy az ebédre én már nem maradtam, de még ott voltam, amikor megérkeztek. Huh. Az a pillanat, amikor beültem a kocsiba, hogy húzzak haza, felért minden kinccsel. Ma egy szimpla falu-kávézást kellett host-olnom. Erre sütni kell, kávé pedig van a faluházban, csak le kell főzni. Vittem virágzó ágakat az asztalra. A fagyasztóból szilvát vettem elő, még a fánkról volt, s abból sütöttem egy csuda gyümölcsös sütit. Olyan sokan jöttek, el, hogy mindenki csodálkozott. Kérdezték, hogy magyar-e a szilvássüti, hát magyar-e, nem tudom, de magyar receptet követtem, az emberek egyike sem híresség itt, de a mi falunkban mindegyik az, nem fognak instagrammolni a kávézásról, de ment a beszélgetés, az öröm, hogy látjuk egymást, az életkoruk is több volt jóval, mint a tegnapi csoportnak. Egyértelmű, hogy ezt az összejövetelt preferáltam a másik, kicsit felületes felett, s ez mostanában olyan sok kérdést felvet bennem, megmondom őszintén, rengeteg hírességgel vagyok körülvéve, egyébként, de ne tévesszen meg senkit a külsőség. Majd erről még írok, mert most hirtelen annyi minden eszembe jutott ezzel kapcsolatban.