már a reggelek és a nap már este nyolc előtt nyugszik. Esik, szinte minden napra jut pár csepp. Olyan jó, egész napos eső, olyan még nem volt, de már napok óta nem kell öntöznöm. Újabb tökök jelentek meg, már szomorkodtam, hogy csak egy lesz. Ezek nagyra már nem nőnek, de igen boldoggá tesznek. Ma van az utolsó munkaszüneti nap karácsonyig, s hatalmas a csend. Augusztus vége itt a legcsendesebb az egész nyárban, és ez a hétvége majnem olyan csendes, mint a karácsony. Holnap szeptember, amit imádok, ami megint hoz egy csomó utazást, a tengerentúlra is, vagyis óceántúlra, északra, délre, fotózni kell, kreatívnak kell lenni, tanítani kell. Minden lesz, amit nagyon szeretek. Minden nagy (három könyv) projekttel asszem, hogy készen vagyok, bár az egyiknél soha nem lehet tudni. A héten még csend lesz, aztán mindenki visszatér, jönnek az emailek újra, de valahogy már csendesebb minden. Az idei évben nagyon hiányoltam a kreatív sejtjeimet jobban megmozgató munkát, így azon gondolkozok, hogy jövőre ezt hogyan tudnám máshogy. Ötletem már egyre több van.
Leave a Reply