lett. Micsoda egy nyár volt ez, húúú. Igaz, hogy nem nyaraltunk tengerparton, mondjuk sajnos a Balatonnál sem, de eltelt mégis, s lehet, hogy hiányozni fog, még akkor is, ha hetven bőrt lehúzott rólam. Még a hosszúhétvége előtt egy ügyfél nagyon kiakasztott, és igazából az bántott legjobban, hogy kiakasztott, miközben tényleg semmin nem húzom én fel magam már. Viszont közben pont megjött, így aztán király volt a párosítás. Nem is válaszoltam neki egészen ma reggelig, tiszta lappal az őszt, viszont halál nyugodt volt a válaszom. A fizetetlen, több hónapos számlát most fel se hoztam. Mától minden nap kétszer fogok meditálni, úgy döntöttem, ez az egyik újévi micsoda, mert mától újév, szerintem az ősz pont az. De ha ez még mind nem volt elég, akkor mondom, hogy szeptember valahánytól az ember nyugdíjba megy. Elege lett. Meg általa nekem is, valamit kezdjen, könyörögvekértem, mert már én vagyok stresszes az ő munkájától. Így aztán, mert megteheti, elmegy. Készvége. Egészen más a stressz és teherbírásunk, azt látom, ő hamar kiakad és nagyon személyesen vesz mindent (baromi idegesítőek az ilyen emberek, azt megmondom), s nekem brutál a munkabírásom, bár azt mondja más az, amikor az ember magának dolgozik és nem a gyárnak. Hát mondjuk az is igaz. Így aztán én még egy nagyobb fokozatba fogok kapcsolni, vigyázz, kész, rajt, balatoniház.
Leave a Reply