a legcsendesebb hónap. Mindenki, mindenki, mindenki nyaral. Szombat délelőtt van, hatalmas a csend. Az autópályán, a keletet a nyugattal összekötőn, bezzeg nagy volt a forgalom tegnap. Rengeteg mirabelle szilvával jöttem haza tegnap, fosóka, ettem is, szedtem is, meg sok szilva. Az almák idén sajnos nem élik fénykorukat, de a birs sem. Az ember megérkezett Skóciából, én meg azonnal leléptem egy fotózásra. Mondja nekem, hogy az az én happy place-em, hát tulajdonképpen igen. Az egyik biztosan. Ma 10 fokra ébredtünk, hú de jól esik, a friss levegőnél van-e jobb. Kaptunk egy kis esőt, de a jövő hét lesz az, amikor igazán kapunk, pont, amikor az utolsó munkaszüneti nap lesz karácsonyig. A hosszúhétvége, amire mindenki vár, aztán tessék, eső. Azt hiszem ma leszedem a paradicsomot, ki is szedem, teszek helyébe valami salátát, télre, meg ha tudok venni fodros kel palántákat, akkor azt is ültetek oda. Mindenfelé már a nárciszok, tulipánok, de egy ásót nem tudnék a földbe benyomni, úgyhogy ez még eszembe sem jut, hogy hagymát vegyek még. Nagyon gyorsan lett hűvös, hatalmas volt a váltás, egyik évszakból a másikba. A skót gyerekeknek már két hete iskola van, s nemsokára tele lesznek a boltok csokimikulással. Az idő csak megy, megy.
Leave a Reply