kerekerd'eux

az a része, ahol voltam, 8 óra autóútnyira van. Azok a részek, amiket igazán szeretek, azok inkább 11-12 órányira vannak, na egy olyan helyre megyek majd májusban, de akkor már repülővel. Viszont már itt is érződött, sőt, a Tóvidéktől igazából, hogy mennyivel kevesebb a forgalom, kevesebb autó, kevesebb ember. Ott meg, ahol laktunk, a semmi közepén, este hazamenve, bárhonnét, alig láttunk egy-egy autót, csupa sötét, csönd. Egy nagy kastélyban voltunk, ketten. Én bejártam volna éjjel, de a lakótársam megijedt egy árnyéktól, így kihagytuk. Az ilyen egésznapos vezetések nagyon leszívják az erőmet, ráadásul, mondjuk ez meg jó is, itt mára 12 fok lett, amitől még jobban megbódútt a fejem, viszont kiteregettem a kertbe is, s most éppen süt rá a nap. Az előbb volt egy jó zápor, pont, amikor egy temetőben jártam hóvirág és vadnárcisz nézőben, postára menet, kerülővel, mert mindegyik szomszéd falu, csak más irányból, így mentem egy kört. Olyan kába a fejem ma, hogy csak hagyom, hogy teljen a nap. Az ember nincs itthon, most ez is jól esik, egyébként. Nem a hátamögött írom, tudja ő ezt, mert szoktam neki mondani. Persze azt is tudja ám, hogy ha elmegyek több napra, mint most elvoltam, akkor meg hiányzik. Valentinnapra viszont mondtam neki, hogy menjen a földekre bóklászni, mert akkor lesz egyedül jó idő.