kerekerd'eux

órát aludtam. aztán hoztam be virágzó cseresznyeszilva ágakat. megint frontos nap van, de már enyhébb. voltam a háziorvosnál. a szokásos háromhavi pazsmirigyes vérvételemkor mondta a nővérke, hogy jajj a tavalyi magas vérnyomással láttam-e már valakit? mondtam, hogy nem. ja, mert nem akartam gyógyszert szedni rá, ugye? mondtam, hogy nem, mert odáig el sem jutottunk az akkori orvossal, aki azért egyszer telefonon felhívott. akkor most menjek be újra. de azért a recepción megkérdezték, hogy telefonon akarok-e az orvossal beszélni vagy személyesen. szerencsére ott volt még a vérvételes nővérke, aki mondta, hogy személyesen. én is azt mondtam volna. bementem. amerikai akcentusa volt a dokinak, s úgy tűnik, hogy új itt, nem ismeri annyira a rendszert. a gyógyszeremet leellenőriztette a google-ban, hogy jó lesz-e az nekem. csak gépelt, s mondta, hogy sms-ben mindent elküld. kérdezte, hogy miféle testmozgást végzek, s végre büszkén mondhattam, hogy heti hatszor evezek ezerrel. jól kiizzadok-e bele, kérdezte, mondtam, hogy igen. akkor jó. a napi jógát nem mondtam, mert az is néha kipillent, de nem annyira, mint az evezés és az a fontos. a gyógyszeremet fél tíz körül elküldte a patikába. kettőkor mentem a patikába, mondták, hogy még csak most ért ám be nemrég, s pont úgy nézett rám a csaj, hogy nem akarja azonnal megcsinálni, úgyhogy, mert pont jó napom volt, mint ebben az évben minden nap az volt és az is lesz, mondtam, hogy majd visszajövök, ami egyébként tök macera, de mindegy, persze, hogy visszamegyek, majd, talán holnap (ez tegnap volt). furi az egészségügy ám itt.