kerekerd'eux

bárka? illenkor még biztos nincsen. Szokta mondani a mama. A temetővel szemben szoktam szedni. Ő nem abban a temetőben van, de ki szoktam oda sétálni régen, nagyon kedves hely volt nekem az valahogy. Amikor bárkát szedek, mindig eszembe jut. Meg mikor nem. A telet nem szerette annyira, mint én. Nézem a sok korcsolyás, balatoni képet, bánom nagyon, hogy nem ugrottam haza, akár két napra is, igazi télre. Gyerekkoromban egy olyan faluban laktunk, ahol volt egy tó, sokszor befagyott, én is ott tanultam meg korizni. Akkor nem volt olyan ritkaságba menő a korcsolyázás. Nem tudom, hogy tudok-e még, de azért kipróbálnám. Folyamatosan nézzük az előrejelzést egy kertésszel, két hete még úgy tűnt, hogy jön megint egy kis fagy, mert ha jön, menjek, de már megint nem látszik, tíz fokok lesznek a héten, azt mondják. Eljött a február. A január egy hatalmas silent retreat volt nekem, amilyenre amúgy is nagyon szeretnék egyszer elmenni, de azon kívül, hogy jártam barátokkal koncerten, seregélynézőn, erdei túrákon, főleg itthon voltam, nyugiban, s ennél nagyobb szerencse, hát nem tudom. Szívesen emlékszek majd vissza erre a januárra. Aztán február lett, teliholddal jön. Elkezdem az első bőröndöt bepakolni. Kezdődik.