kerekerd'eux

óra van otthon, itt pedig hat, tegnap fél hétkor keltem, otthoni szerint, fél kilenckor elindultam a reptérre, kocsival, nincs messze, aztán vissza is fordultam, mert a sálamat otthon hagytam, az ember addigra már fogta a fejét háromszor, mert ő olyankor már a kávéját inná a reptéren, na mindegy, odaértem, kicsit kellett parkolóhelyet keresnem, de lett, aztán minden flottul ment, olyan szinten robotok az emberek, hogy már a biztonsági előtt levettem a csizmámat, ami nem csizma, hanem félszárú bakancs, s utána csipogtam, áttapogattak, s mondja a nő, hogy most átnézi a cipőmet, álljak a cipősátnézősre, de nem is volt rajtam cipő. Robot, betanulja a szöveget, de nézni, figyelni, áh. Summasummárum, hét órás út, majd két és fél óra a taxiban, ahol a hányás jött majdnem rám a sok utolsóperces befékezésektől, s amikor a pasi egyik kezével kormányozott, a másikkal vaccapüzenetet küldött, akkor már végképp nem volt szimpatikus. Megkérdeztünk a házhoz, ahol “Éva, te ott vagy fent, ahol a múltkor”, hálisten minden ismerős volt, gyorsan megmostam az arcomat, kezemet, irány le vacsorára, s mondja a nő: ja, azt mondtam, hogy mindenki zuhanyozzon le. Hát ja, ezt nekem pont nem mondta, de büdös nem vagyok, hiába utazok már egy napja, tegyen az asztal végére, s haladjunk, mert már inkább aludnék, mint ennék. Privátszakács. Nagyonnagyon finom volt a vacsora, aláírom. Ekkor volt nyolc óra itt, otthon meg már ma, s addigra már csillió éve utaztam, de tíz körül végül ágynak is estem. Most várom a napfelkeltét, hallom, hogy utastársam is fent van, ő az egyes vendégszárnyban van, én a kettesben, s vacsora után “Éva, gyere, kapcsold már le nekem ezt valahogyan mert megőrülök”, s tudtam, hogy a légkondira gondol. Az előző úton volt időm játszani a szerkezettel, s szerencsére minden szárnynak van külön kibekapcsolója. Meg szerencse, hogy ablak is van, ugye. Kellemes tizenhét éjszaka, inkább a ciripelést hallgassuk, mint a légkondi hangját. A múltkor nehezen bírkoztunk meg az amerikai kávéfőzővel, sőt, sehogy, végre találtunk egy kotyogóst, nade, most a vendéglátó örömmel mondta, hogy vett ám egy espressót csak nekünk. Ó hát azzal a frankó a kotyogóssal nem volt semmi gond, ha lett volna hozzá kávé.