kerekerd'eux

eső esik. ellopok itthon minden adandó pillanatot, gyertya, virágszedés, a dáliák nagyon élvezik az esőt, s jön rá majd sok napsütés a jövő héten, sok helyen már elfagytak, egyelőre itt még nem, jó későn értem haza egy Mozart koncertről, nagyon jó volt, de egy pillanat megállásom sem volt, mióta hétfőn elmentem amerikába, jól kifáradtam a melegtől, az időeltolódástól, hazaestem, azonnal egésznapos munka megállás nélküli, pedig csak fél napra foglalt le a lány, na mindegy, hulla, aztán itthon egy icpicit, a szomszédnénit fuvaroztam el windsorba, de egy másikszomszéd meg szólt, hogy rengeteg a birs, menjek, szedjek, a földre lógnak az ágak, épp csak letettem a kocsit, mentem is át, rengeteg birs, majdelalszok, hát pont elaludtam köbö öt percre, s indulás a koncertre. csendes eső. kidobáltam a szárazvirágokat, tettem frisseket, csak egy egész napig leszek el, holnap délre már haza is érek, s akkor megint itthon egy picit, aztán észak, várnak, tudunk-e együtt vacsorázni, persze, hogy, már ősz van, hétkor lemegy a nap, akkor végzek, várom én is, kedves emberek, szép kert, s jövök haza egy egész nap itthon, beírtam a naptárba, hogy nem szabad arra a napra semmit tenni, majd egy délután újra távol, s utána ki-lég-zés. Csendesedik minden. Mint ez a csendeseső, lassul, s elkezdem újra hallani a saját gondolataimat. Bár ettől nem tudom, hogy félni kellene-e inkább, de azt hiszem már nem.