kerekerd'eux

van tele a kert, amit imádok. Ha nyár, akkor majoranna, tele vele a kert, a falu, most ahogy jöttem haza a falukávézásról, a buszmegállónál is rengeteget láttam. Ezeket sem én tettem a kertbe, viszont csoportosítottam már, s kerültek be ide-oda, az édeskömény mellé, vagyis alá inkább, olyan hatalmas az, szóval reggel kimentem fél hatkor, hűvös volt még, a sok forró nap után jött lehűlés, de sajnos nem tart sokáig, de amíg itt van, kihasználom. Tegnap elcsíptem itt-ott egy kis időt takarításra, s az étkezőbe pont kellett valami, na oda szedtem majorannát. Nagyon-nagyon szeretem. Ez a nyár. Szalad el, ez is. Egy éve ilyenkor láttam utoljára a mama házát, álltam utoljára a kertben, s soha nem fogok oda elmenni, nem vagyok az a típus, hogy menjünk oda, nézzük meg, mi lett vele, nem ott látom a mamát, bár sokszor úgy bemennék, bablevesre, cseresznyét szedni, csak ülni a tűz mellett, s nézni, ahogy esik a hó, mosni a dobosmosógépben, csavarni ki kézzel a ruhákat, szedni össze télen az átfagyott ruhákat, húzni le a redőnyt az utcafelől, mert süt be nagyon a nap, bemenni a spájzba, gyere lányom, ideless, mennyi mindent eltettem, majd tílen ezek millen jók lesznek, a fagyasztó is teli van ám, megírett az a finom cseresnye, amit mind szerettek, gyere, szedjük le, mer mind a madarak eszik meg, hát ilyenek, borzasztóan hiányzik a mama, de borzasztóan szerencsés is vagyok, hogy ő volt nekem a mamám. Lesne neki ennek a nagy melegnek, bár igazából nem nagyon viselte meg, főleg a végefelé. Szóval itt a nyár, most egy icipicit lelassult talán, az őrült június után, itthon vagyok két napot egyhuzamban, majd hármat nem, egyhuzamban, de már becsúszik tanítás is, olyanjó, van időm másféle dolgokra, s nemsokára kerítek időt járni egyet a határban, szedni egy csokor mezzzzei virágot, mert arrafelé se jártam már ezeréve sem, de ilyenkor legszebbek a vadvirágok, legalább ők ne szaladjanak el olyan gyorsan, közben pedig olyan jó, hogy minden nap csordultig teli, mindenjóval teli.