indultam el a skót kertbe, kedden reggel, hogy időben ott legyek, hogy aznap este már tudjak dolgozni. Négy óra alatt elértem a Tóvidéket, ott megálltam egy eü szünetre, rengetegen vannak mindig ezeken a service station-ökön, úgyhogy visszatértem az autópályára, s a következő lehajtónál lejöttem, gondoltam, hogy megyek egy kicsit, csak találok csendes vidéket, mert ott minden vidék, találtam is, jó gyorsan, a hangában, leültem egy nagy kőre, ott megebédeltem, nyugiban. Olyan szép ott északon, gyönyörű a táj, s ott már láttam zöldet, s sokkal kevésbé lakott. De még Yorkshire-ban is barna minden, a barna mezőkön a fehér birkák, szívfájdító látvány volt a kocsiból. De itt már zöldebb volt és picit hűvösebb is. Innét vágtam át kereszben Skóciába, s még szebb lett a táj és még kisebb a forgalom. A kert csuda volt, jártam már ott korábban kétszer is, tök közel van ez az ember anyjához, úgyhogy másnap, mikor végeztem, majd kilenckor megreggeliztem az ottaniakkal, elindultam az ember anyjához egy teára, előtte beugrottam egy pékségbe, neki málnás mandulás croissant, magamnak simát. Igen örült neki, meg nekem is, tényleg jót csevegtünk. Az ember megy hozzá szombaton pár napra, s nem várja. Nekem ezt olyan fura látni. Az anyukája tök kedves, lehet vele viccelni, de zéró érzelem. Mondta, hogy addig még megpróbálja magát meggyőzni, hogy jó lesz, hogy ott lesz nála a fia pár napot. Októberben találkoztak utoljára. Hát ilyenek is vannak ám. Ja, meg hogy aznap volt neki a szabadnap, mert akkor nem megy be hozzá a lánya, s milyen jó az ilyen nap. Gondoltam magamban, akkor mondd meg a lányodnak, hogy ne menjen minden nap. (mondjuk ezt meg én nem értem). Na, délben útra is kerekedtem, visszafelé, de befelé a Tóvidékbe, egy másik kertbe. Gyönyörűűű kert, kedves család. Felhős volt az ég a napfogyatkozásra, én meg baromi fáradt, így a gin and tonic mellett döntöttünk, s nem vágtunk neki a hegynek annak reményében, hogy hátha látjuk a napot. A kertben vacsoráztunk. Azt mondják ilyen évente háromszor ha megtörténik. Másnap reggel ötkor kelés, gyönyörű reggel, s hőség. Ott is megreggeliztem a munka után, jót beszélgettünk a nővel a konyhában, van egy kis múltunk, szedett nekem egy hatalmas vödör dáliát, annnnyiraszééépek, aztán elindultam visszafelé. De onnét egy órára lakik egy jó barátnőm, hozzá még beugrottam egy teára, ha már ott járok, hú de jól esett, aztán irány már tényleg haza. 27.5 fok volt, mikor B-től elindultam, aztán csak néztem, Manchesternél már 33, Oxfordnál már 36. Itthon nem sírtam, csak konstatáltam, hogy a kert milyen szar állapotban van, főleg azokhoz képest, amiket előző napokban fotóztam, északon, ahol picit hűvösebb, ahol esik néha az eső. Ma még 31 fokot mondanak, aztán azt hiszem elindulunk a középhúszba, Két hónapja és 10 napja nem esett, s semmi kilátás, továbbra sem.
Leave a Reply